Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
4257 egészségügyet a maga kaotikus viszonyaival és általunk már megismert színvonalon. Igaz, a s zegény kórházaktól és elfekvő, illetve úgynevezett utókezelő intézményektől a magánszanatóriumokig. Az utókezelők nem nevezhetők szociális intézménynek, ugyanis itt kulturált szolgáltatást kap a beutalt. Egy orvos és két ápolónő lát el kb. 200 idős, hozzát artozókkal nem rendelkező vagy a rokonság részéről kitaszított, szerencsétlen embert. Személyesen is meglátogattam egykét ilyen intézményt. Igen tisztelt képviselőtársaim, ha egyszer nagyon jó hangulatban lesznek, látogassanak meg egy ilyen utókezelőt a B enczúr utcában a Csengery utcában, vagy a Korányi Kórházban, vagy bármelyik budapesti kerületben, vagy az országban. A kibírhatatlan szaghatásokat nem számítva, rendkívül elkeserítő, lehangoló látványban lesz részük. Ezek önkormányzati felügyelet alatt áll nak, anyagi eszközök hiányában az önkormányzatok képtelenek kulturált körülményeket biztosítani. Ennek ellenére egykét megszállott, orvosi és ápolói hivatásának élő fanatikus ember éhbérért látja el tevékenységét. Kötelességemnek tartom, hogy felhívjam az ország közvéleményének figyelmét az utókezelőkben uralkodó rettenetes állapotokra. Az elmúlt év végén még némi jóindulattal el lehetett hinni, hogy az Országgyűlés időzavar miatt nem tudta tárgyalni és elfogadni a tbalapok 1995. évi költségvetését. De a mi ez ügyben az elmúlt öt hónapban történt, annak megírására Rejtő Jenőt kellene felkérni. A nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási önkormányzat stratégiai célkitűzéseinek megfogalmazása központi költségvetés nélkül nem lehetséges. A Független Kisgazdap árt felteszi a kérdést, hogy a kínkeservesen kialakított stratégia egyes elemeinek rendszerükből, összefüggésekből való kiragadása és megjelenítése a Bokroscsomagban, a népjóléti tárca terveiben, más ötletszerű elképzelésekkel együtt, vajon milyen érdekek et szolgál? A puccsal hatalomra került elmaradott országok vezetői is jól tudják, hogy működésük megítélése az élelmezés, az oktatás, az egészségügy, a kultúra fejlesztésén múlik. A gazdasági gondokat jobban elviseli az egyén és társadalom, ha látja az éle t minőségének, megbecsülésének, gyermekei, unokái sorsának, a nemzet jövőjének elsőbbségét. A Független Kisgazdapárt elvárja a kormánytól, hogy a nyugdíjbiztosítás és az egészségügy reformját, a lehetséges megtakarításokat a finanszírozó biztosítóktól, önk ormányzatoktól, az egészségpolitikáért felelős tárcától, a szakmai érdekképviseleti szervezetektől - mint a Magyar Orvosi Kamara, a MOTESZ, a szakszervezetek, a Kórházszövetség, a nyugdíjas szervezetek, stb. - várja, kérje elképzelések, vélemények, a gyako rlatban megvalósítható koncepciók formájában. Miért nem így történt? Miért hagyja ki a kormányzat ezeket a szervezeteket mint a lakosság széles néptömegeinek érdekképviseleti szerveit nemhogy a döntéshozatalból, hanem a véleménynyilvánítás lehetőségébő l is? Számunkra a válasz egyszerű, körvonalai már kibontakozóban vannak. A kormány eltökélt szándéka, hogy a már jelenleg is működésképtelen társadalombiztosítási szolgáltatásokat még alacsonyabb szintre szállítsa le. Azon túl mindenért fizetni kell. Ennek egyenes következménye lesz, hogy megszűnik az egységes biztosítás, aminek kárvallottai megint csak a bérből és fizetésből élő egyszerű állampolgárok lesznek. A Független Kisgazdapárt ezt elfogadni nem tudja, ezt visszautasítja. A kormány célja az üzleti b iztosítóhálózat kiépítése, hogy a tehetősebb rétegek járulékaikat, többletbefizetésüket a magánbiztosítókhoz vigyék. Ez látszólag demokratikus, pluralista koncepció, csak éppen NyugatEurópa már régen felismerte, hogy az egységes, erős kötelező biztosítás az egyedül járható út, ahol nem a vagyoni helyzet, hanem az egészségi állapot határozza meg az ellátást. Tisztelt Képviselőtársaim! A '90es évek elejétől a hazai magánbiztosító cégek mindent megtettek annak érdekében, hogy megkörnyékezzék a biztosítási t örvényen dolgozó kormánytisztviselőket és szakértőket. Profi lobbyzó szerveket bíztak meg, hogy minél negatívabb
