Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
4255 Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képvise lőtársaim! A Független Kisgazdapárt az ellehetetlenült gazdaságirányítási problématömeggel és a külső államadóssággal kíván foglalkozni abból az aspektusból kiindulva, hogy gazdaságunk és külső államadósságunk helyzete és alakulása a legutóbbi hónapokban d rámai módon tovább romlott. A mai napig sem ismert azonban az a kormányzati gazdaságpolitika, amely kitöréshez vezethetne, hiszen az az út, amelyet az MSZPSZDSZkettős megjelölt és amely a kormány "bokros" teendőinek minősül, az - jól tudjuk - nem kitörés hez, hanem egy olyan szakadékhoz vezet, ahonnan az ország lakosságának döntő többsége számára nagyon hosszú ideig nem lesz kivezető út. Elég, ha arra utalok, hogy egy olyan tévúton jár ma a kormány, amelyet általánosságban támad az ország szinte minden tár sadalmi csoportja, rétege, hiszen legutóbb már a bírók és az ügyészek is bejelentették, hogy működésképtelenné válik a bírói és az ügyészi kar is. Az pedig, hogy a különböző tanintézmények nem tudnak tovább működni, ez is közismert tény, hiszen naponta már több felsőoktatási és alacsonyabb fokú intézmény jelzi, hogy elérkeztek a határra, onnan nincs tovább út, be kell fejezni tevékenységüket. Rendkívül nehezményezi a kisgazda frakció, hogy a pénzügyi kormányzat a kivezető utat épp azoknak a terheknek a növe lésében látja, mely terhek ellehetetlenítik a gazdaságot, és ugyanakkor a kézenfekvő megoldásokhoz nem nyúl. Hogy milyen kárt okoz ennek az országnak a 44 százalékos tbjárulék, ma még senki nem tudja felmérni. De ha abból a tényből indulunk ki, hogy nem o lyan sokkal ezelőtt volt olyan időszak, amikor Magyarország az egy főre eső feltalálások és találmányok, újítások számában a világ csúcsához tartozott, és visszaemlékszünk arra, hány kitűnő találmány maradt az íróasztalban az elmúlt negyven év alatt, akkor felmérhetjük, mi lesz a következő út, amelyet jelzett egy kitűnő, valamennyiünk által ismert feltaláló - nem akarom a nevét megmondani, mert nem akarom, hogy meghurcolásnak legyen kitéve, ő azonban aláírta, így küldte hozzám a levelet. Azt írta nekem, hog y szerencsére a találmánynak van egy olyan jellemzője, amelyet a pénzügyminiszter úr nem akar felismerni, ahhoz nem kell koffer, hogy kofferban csempésszék ki az országból: a találmány elfér a koponyában. Jelezte nekem, hogy majd mint amerikai állampolgár fog a találmánya hasznosítása kapcsán jelentkezni; valamint azt is, hogy nem ő az egyetlen, akit menekülésre kényszerít ez az elfogadhatatlan Bokroscsomag. Ezért a Független Kisgazdapárt azt ajánlja, hogy az adóterhek a kisembert, a produkciót nyújtó embe rt terhelő, különböző megszorító intézkedések helyett a kormánynak inkább azon kellene munkálkodnia, hogy például az idegenforgalmi lehetőségeket illetően a világátlag 600 dollár/fő bevételtől messzemessze elmaradt magyar idegenforgalmat, amely számarányá ban óriási, de a 60 dollár/fő bevétellel messze jár a világszínvonaltól, ezt növelje; a cserearányromlást próbálja megakadályozni; ne erőltesse azt az exportot, ami egyértelműen káros a számunkra, mert olyan rossz átváltási kulccsal tudunk csak exportálni. Ezek jelentik a kivezető utat, nem a további megszorítások! Ezért arra kérem az igen tisztelt pénzügyi kormányzatot, fontolja meg a kisgazda frakció álláspontját. Köszönöm, elnök úr, a türelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salam on László) : Köszönöm. Megadom a szót Akar László pénzügyi államtitkár úrnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Őszintén szólva a mostani napirend előtti felszólalá st nem teljesen értem ügyrendi szempontból, tekintettel arra, hogy a tisztelt Ház jelenleg folytatja a '95. évi pótköltségvetés vitáját, jelenleg folytatja a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről szóló vitát, és ezeknek a vitáknak a keretében ponto san eme kérdésekről tárgyaltunk, amelyeket a frakcióvezető úr felemlített. Azt gondolom, itt és most, a még rendelkezésemre álló 1,5 percben lehetetlen összefoglalni az ebben az ügyben zajló viták legfontosabb elemeit. Én tehát csak annyit szeretnék mondan i, hogy
