Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ):
4190 Úgy látom, Bársony képviselőtársam félreértette, amit mondani akartam. Én azt akartam mondani, kedves képviselő úr, hogy a magyarság sokkal nagyob b lélekszámmal szerepel ebben az országban, és így teljes joggal formálhat igényt az autonómiára. Erről van szó. Nem pedig arról, amiről ön tartana nekem itt kioktatást. Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Megado m a szót Rácskay Jenő képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Őt követi majd Leitner Gábor képviselő úr. RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban hadd egészítsem ki Bársony András képviselőtársamat abban, hogy a NATOtagsággal kapcsolatban is hatpárti egyetértés van, hisz az előző ciklusban mind a hat parlamenti párt elfogadta a biztonságpolitikai és a honvédelmi alapelveket, amelyek alapvetően rögzítik hazánk euroatlanti elkötelezettségét, s ebben mind a hat parlament i párt akkor is, és azt hiszem most is, egyetértett. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan már az elmúlt vitanapon is felvetették, kelle alapszerződést kötnünk vagy nem, segíthete az alapszerződés az évszázados előítéletek, jogos vagy jogtalan félelmek feloldásá ban. Azt hiszem, segíthet. Segíthet egy olyan térségben, ahol szinte mindenki - magyarok, románok, szlovákok, horvátok vagy tovább sorolhatnánk - egyaránt a történelemre hivatkozva áldozatoknak tekinti önmagát. Neves történészünk szavaival élve elmondhatju k, hogy egy új viktimológia született meg a középeurópai térségben, ahol történeti, statisztikai és kartográfiai érvekkel igyekszik a térség minden állama és népe bizonyítani, milyen sérelmek érték a másik nép részéről. Ezek a népek pedig valakitől kárpót lást várnak. Ez a történelemben az elmúlt évszázadban nagyon sok problémát okozott a térségben. Felvethető az a kérdés, vane kitörés ebből a circulus vitiosusból, ebből az önmagát beteljesítő folyamatból. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, van. Államo k viszonya lehet kitűnő, alapszerződésekkel vagy anélkül, és ugyancsak lehet feszültségekkel terhes, tekintet nélkül arra, vane ilyen szerződés a két ország között. Absztrakt értelemben tehát az alapszerződéskötési folyamat nem abszolút szükséglet. Az el múlt években azonban Magyarországgal szemben megfogalmazódott az az elvárás, hogy rendezze kapcsolatait a szomszédaival, különösen azokkal, ahol nagyobb számban él magyar kisebbség, és esetleg területi igények miatt nyilatkozzon arról, hogy nincsenek ilyen szándékai. Világossá vált, hogy mind a szomszédok, mind a tágabb értelemben vett külvilág - itt főleg azokra a multinacionális szervezetekre szeretnék utalni, ahová a külpolitikai konszenzus alapján igyekszünk, tehát az Európai Unio és a NATO - az alapsze rződést a rendezés alkalmas formájának tekinti. (16.10) Vajon mi sarkallhatta ezeket a szervezeteket, az ebben részt vevő államokat arra, hogy ösztökéljenek minket erre, hogy a térség államai a rendszerváltás után visszanyert szuverenitásuk teljes körű gya korlása után alapszerződésekben határozzák meg az egymáshoz való viszonyukat. Tisztelt Ház! Ha megengedik, két olyan példát szeretnék felhozni az elmúlt évtizedek európai történetéből, ahol az évszázados szembenállást, az egymás elleni dühöt, az állítólag feloldhatatlan ellentéteket 2025 év alatt a történelem szemétkosarába lehetett dobni, söpörni. Mindkét esetben kétoldalú állami megállapodások, szerződések voltak azok, amelyek elindították a megbékélési folyamatokat. Az egyik ilyen szerződés a németfran cia volt, amelyet 1963ban írt alá Charles de Gaulle és Konrad Adenauer Párizsban. Párizsban, ahol mindkét állam a saját nemzete szempontjából negatív békeszerződést kötött, és mégis felül tudott ezen emelkedni, ezért ez a helyszín is egy jelkép. Véget vet ettek ezzel az évszázados ellenségeskedésnek, s útjára indították a francianémet történelmi kiegyezést.
