Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
4174 Ide kapcsolódik a külügyminiszter úrnak a vita legutóbbi szakaszában teljes joggal fölvetett utólagos kérdése: ha a szlovákiai magyarság helyzete rendezhető alapszerződés nélkül is, vagy ha rendezhető volna, minek egyáltalán a szerződés? A vála sz az volt, hogy ez nem a magyar félen múlott, a szerződést a szlovák fél szorgalmazta, egy, a számunkra döntő kérdés, a szlovákiai magyarság helyzete rendezésére is elvben lehetőséget kínáló keretként. Csak utalok arra, hogy míg a kormány értelmezése szer int az alapszerződésnek alapul kell szolgálnia, alapul a jószomszédsághoz és a baráti együttműködéshez - és természetesen távlatilag a magyarszlovák történelmi megbékéléshez, melynek céljaival magam is maximálisan egyetértek , addig sokakkal egyezően sze mélyes véleményem ma is az, hogy a megbékélés valóságos, belső, természetes alapjai nem bilaterális szerződéssel, elsősorban nyugati nyomással létrejött dokumentummal teremthetők meg. Ellenkezőleg: a szerződésnek egy hosszú és kölcsönös tisztességen, jóaka raton, korábbi szerződések és ígéretek betartása nyomán kialakult bizalmon, magyarán: valóságos és létező elemeken kell nyugodnia, a kitartó gyakorlati lépések sorozatának mintegy a megpecsételéseként. Megfordítom tehát a külügyminiszter úr által fölvetett kérdést: ha a szlovákiai magyarság helyzete alapszerződésen kívül nem rendezhető, akkor vajon a szerződéssel rendezhető lesze? Szlovákiában valóban meg kívánjáke valósítani, biztosítani kívánjáke a benne foglaltakat? Ez már a politikai szándék, akarat és bizalom kérdése, amelyet rögtön érintek, előtte azonban vissza kell még utalnom a vita legutóbbi szakaszára, a két héttel ezelőttire. Akkor számosan, ultima ratióként a szerződés mellett, hangsúlyosan kiemelték a nemzeti érdeket, mondván, hogy a szerződ és megkötése magyar nemzeti érdek. Első tézisem tehát a nemzeti érdek értelmezése. A nemzeti érdek, tisztelt Országgyűlés, furcsa dolog, mert mindenki hivatkozik rá, és sokan ezzel a jelszóval kívánnak indokolni bizonyos politikai, pártpolitikai lépéseket ahelyett, hogy azt az érvelők vagy pártjaik megfogalmazták volna. Legelőször is tehát a nemzeti érdek fogalmát és nagyon is valóságos gyakorlati tartalmait kellene meghatározni, aztán azt megnézni, mindehhez hogyan is viszonyul a magyarszlovák alapszerződ és. Nem tudni ugyanis pontosan ma sem, hogy annak megkötése a tervezet tartalmának és a szlovákiai politikai valóságnak az ismeretében mennyire és mitől magyar nemzeti érdek. Éppen ezért álláspontom szerint nagyon fontos volna, hogy törekvéseinek, pártpoli tikai céljainak kivitelezése érdekében ne egyik, másik, harmadik vagy negyedik párt jelentse ki kategorikusan, hogy mi a nemzeti érdek, illetve, hogy a szerződést megkötni márpedig nemzeti érdek. A magyar törvényhozás legtöbb tagja ugyanis véleményem szeri nt lelkiismerete, történelmi ismeretei és talán neveltetése, talán személyes tapasztalatai alapján is képes fölismerni a nemzeti érdeket. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert nem tekintem igazságosnak, méltányosnak és tisztességesnek, de mé g csak logikusnak sem azt az érvelést, mely szerint a szerződés, ex cathedra, magyar nemzeti érdeket szolgál - és pont. Aki pedig ezt bármilyen okból nem támogatja, nem tudja támogatni vagy elutasítja, az nem szolgálja a nemzeti érdeket, sőt kárt okoz anna k. Lehet persze - és ez a természetes - jól is érvelni a szerződés mellett, sok ilyet hallottunk, de nem ebben a logikai rendszerben, hiszen ez a szembeállítás a kirekesztés klasszikus metódusa volna, amit szerencsés volna elkerülni mindenkinek, mindannyiu nknak, hiszen tisztelnünk kell egymást legalább ennyire. Visszatérve a bizalom kérdéséhez: azt hiszem, bizalomról beszélni csak kölcsönösség esetén értelmes dolog. Ha a külügyminiszter úr állításából indulunk ki - márpedig ez szerencsés , már tudniillik, hogy Szlovákia volt az, és nem a magyar fél, amelyik ragaszkodott a szerződéshez - és ez tény, mégpedig a határklauzula miatt , akkor itt fölvetődik a bizalom vagy éppen a bizalom hiányának a kérdése. Ha ugyanis a határklauzula miatt kellett ennyire a sz erződés a szlovák fél részéről, egy olyan kérdésben tehát, amelyben Magyarország magatartása nem adott okot semmiféle bizalmatlanságra, nos, akkor ez a szándék Szlovákia részéről nem a bizalom jele Magyarország irányában.
