Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
4172 akár gondoljunk a Székelyföld helyzetére, csak ezek az európai normák és utak járhatók. Semmilyen más út nem járható. Fontos, hogy bejussunk az európai integráló szervezetekbe, és ezek közül is biztonságunk szempontjából nagyon fontos az északatlanti szervezetbe és a Nyugateurópai Unióba való bejutásunk. Küszöbön áll a lehetősége annak, hogy hazánk bejusson, és ennek egyik fontos előfeltétele, hogy környezetünkkel rendezzük dolgainkat. Külföldi partnereink rendkívül nagy tisztelettel és megelégedéssel vették tudomásul az alapszerződés aláírásának a hírét. Biztattak bennünket, hogy folytassuk ezt a sorozatot, hiszen van már alapszerződésünk Ukrajnával, Szlovéniával, most pedig ratifikálás előtt á ll a Szlovákiával kötött alapszerződésünk. A határon túli magyarok szervezetei sokat vitatkoztak az alapszerződésről, és velük is tárgyaltunk, sőt kinti kongresszusaikon is részt vettünk, és a visszajelzések alapján ők is előrelépést látnak a szerződés lét rejöttében, hiszen olyan új keretet, mozgásteret biztosít mind a két országban mind a kisebbségek, mind az egyének számára, amely korábban elképzelhetetlen volt. Rajtunk múlik, hogy ezeket a kereteket hogy töltjük ki. Természetesen vannak félelmek, vannak viták, vannak értelmezési problémák, de minden szerződés annyit ér, amennyit majd megvalósítanak belőle. Ez nem jelenti azt, hogy most valamilyen okból is ennek a szerződésnek a ratifikálását el kellene halasztani. Semmiesetre se kerülünk jobb helyzetbe, h a késlekedünk ezzel, és bármilyen más feltételtől tennénk döntésünket függővé. Hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy a szerződés jó kompromisszumot jelent, arról is, hogy jó a szerződés Magyarországnak, a magyarországon élő kisebbségeknek, a szlovák kise bbségnek; jó a szerződés a szlovákiai magyarságnak az ő véleményük alapján, és bízunk abban, hogy a szlovák anyanemzet számára is jó lesz ez a szerződés, és az ő politikusaik így fogják majd látni. Azt, hogy mind Szlovákiában, mind Magyarországon van egy k isebbség, amely ellenzi az alapszerződés gondolatát és megkötését, természetes dolognak tartom, sőt ez bizonyos fokig arra utal, hogy helyes úton járunk, amikor ezt a szerződést megfelelő kompromisszumokkal kormányaink így összehozták. Azt hiszem, hogy a s zlovákság irányában bizonyos gesztusokat is célszerű tennünk, hiszen nemrég szerezték meg teljes jogú államiságukat, egy rövid történelmi intermezzótól eltekintve - amelyet a történészek is vitatnak , végre a szlovákoknak saját nemzeti államuk van, és biz onyos fokig türelemmel kell lennünk éppen azért, mert önálló állami életüket nemrég kezdték meg. Azt hiszem, hogy a fiatalabb testvér iránti nagyvonalúságnak kell érvényesülnie a mi magatartásunkban. Úgy gondolom, semmilyen előnyünk nem származna abból, ha most nem ratifikálnánk a szerződést, ellenben nagyon sok hátrányunk lenne belőle. Az a jó hír, ami körülvesz bennünket, és ami az Európai Közösségbe és az európai integrációs szervezetbe való bejutásunkat most emelőszélként támogatja, bizony nagyon a hátr ányunkra változhat. Úgy gondolom, mivel meg vagyunk győződve arról, hogy a szerződés elfogadható, és minden késlekedés csak káros lenne, azt minél hamarabb el kellene fogadnunk és meg kellene szavaznunk. Ezért én jó szívvel, tisztelettel ajánlom a Háznak e lfogadásra a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) (14.40) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csapody Miklós képviselő... (Csóti György jelentkezik.) De mielőtt Csapody Miklós képviselő úrnak, MDF, megadnám a szó t, Csóti György képviselő úrnak adom meg kétperces reagálásra. Képviselő Úr! Azt hiszem, ez a hozzászólás ma nagyon sikeres lesz, mert az előzmények... Tessék, képviselő úr. CSÓTI GYÖRGY (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és elnézést kérek Csa pody Miklóstól.
