Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4154 leendő kampányára lettünk volna t ekintettel, hanem a magyar érdekeket próbáltuk volna érvényesíteni; az, hogy nem lehet elmenni Párizsba, a magyar nemzet megaláztatásának színhelyére egy ilyen szerződést aláírni, mert önmagában a színhely ilyen megválasztása a magyar önbecsülés arculcsapá sát jelenti. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy rendkívül szerencsétlen, rendkívül rossz volt a szerződésnek a párizsi helyszín megválasztása, hiszen ez a nemzeti büszkeségünket súlyosan sérti; de alapvető érdekeinkre sincs tekintettel. Am i a szerződéssel kapcsolatos konkrét kifogásainkat illeti: itt kiemelném, hogy az alapvető magyar érdekek azt kívánnák meg, hogy mi megkérdezzük a másik oldalon lévő partnereinket, hogy miért nem valósultak meg 75 év óta azok az alapvető emberi jogok és sz abadságok, amelyeket még a trianoni békediktátum is biztosít a magyarság számára. Noha erről a helyről, éppen most, a trianoni békediktátum megkötésének 75. évfordulója után három nappal kell kimondani azt, hogy a trianoni békediktátum hazug diktátum, igaz ságtalan diktátum, terület- és emberrabló diktátum. És azok, akik megálmodták Trianont, azok rémálmot láttak, mert azt hitték, hogy ez egy tartós álom lesz és béke lesz. Ma már tudjuk, hogy se nem tartós, se nem béke; sőt, már nincsenek olyan államok sem, amelyeket Trianonnal létrehoztak. Tehát egyértelmű, hogy itt a magyarság alapvető érdekei azt kívánták volna meg, hogy csak akkor üljünk le a tárgyalóasztalhoz, hogyha végre azok az alapvető emberi jogok és szabadságok, amelyeket - ismételten jelzem - nem csak a trianoni békediktátum és a párizsi békeszerződés, hanem a teheráni egyezmény, a római egyezmény, a helsinki dokumentumok és számos más dokumentum alátámaszt; többek között a sokat vitatott 1201es is. Tehát akkor lehetett volna miről tárgyalni, ha a ténylegesen létező határok mellett ténylegesen léteznek azok az alapvető jogok és szabadságok, amelyek csak papíron léteztek eddig, de a valóságban nem. A másik konkrét kifogásunk, hogy nem lehet addig leülni az alapszerződés aláírása céljából - nem lehet ett volna leülni , amíg a beneši dekrétumokat hatályon kívül nem helyezik. A beneši dekrétumokat illetően legyen szabad az igen tisztelt Ház figyelmét felhívnom, hogy egy alapvető magyar érdek lett itt semmibe véve; egy olyan érdek, amelyet össze kellett volna kapcsolnunk a németek érdekeivel. Hiszen most emlékeztek meg negyvenhatodik alkalommal, június 3án és 4én a szudétanémetek tragédiájáról. Énmagam ott voltam ezeken az ünnepségeken, és számos szudétanémettel beszéltem. Kérem, ott egyszerre hárommill ió németet űztek el a szülőhazájából és több mint kétszázezer németet gyilkoltak meg. (12.10) De a beneši dekrétumok következményeként sok százezer magyart is elüldöztek, több mint százezer magyart meggyilkoltak; sok százezer magyart kényszeríte ttek arra, hogy vallja magát csehnek vagy szlováknak, hogy ne legyen kénytelen a kollektív bűnösség szörnyű következményeit elviselni - ugyanis nemcsak állampolgárságuktól fosztották meg a magyarokat és a németeket a beneši dekrétumok kapcsán, hanem bizony kimondották, hogy ezek a jogfosztott emberek teljes vagyonukkal felelnek mindazért, amit a háborúban a szlovákok és a csehek véleménye szerint velük szemben elkövettek! Tehát büntetlenül meg lehetett ölni a magyart vagy a németet, büntetlenül el lehetett rabolni a magyarnak vagy a németnek a vagyonát. És a mai napig is él a beneši dekrétum, hiszen ezért nem kaphatnak az érintett magyar állampolgárok 50 hektárnál nagyobb termőföldet; amíg a szlovákoknál ez a határ a csillagos ég, a magyaroknál az 50 hektár! (Jakab Róbertné: Ez nem igaz!) Úgy gondolom, látni kell, hogy akkor, amikor a beneši dekrétumokkal kapcsolatban a németek közül, mondjuk, a pénzügyminiszter úr, dr. Theo Waigel úr bátran, gerincesen és a német nép érdekeinek, az emberi humanitásnak megfel elő elvek alapján nagyon helyesen rámutatott ezeknek a beneši dekrétumoknak a tarthatatlan voltára, vagy mondjuk, amikor Stoiber miniszterelnök úr a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezését követelte, akkor az én megítélésem szerint a magyar kormánynak is kötelessége lett volna a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezését követelni -
