Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
4146 Ennek a kényelmes álláspontnak volt köszönhető, hogy a volt III/IIIas iratok - mint emlékezünk rá - egyik nap államtitkot képeztek, a másik nap az információs önrendelkezési jog alapján hozzáférhetők voltak, aztán megint államtitkot képeztek, aztán meg nem képeztek államti tkot. Kizárólag a kormányzat számára kényelmes titoktörvényt azért is nehéz alkotni, mert minden ellenkező híresztelés ellenére a világban makacsul tartja magát az a tendencia, hogy a személyes adatok vonatkozásában a polgárnak nagyfokú védelmet kell bizto sítani, a közérdekű adatokat ellenben minden választópolgárnak jogában áll megismerni. Az európai egyezmény ezzel kapcsolatos szövege közismert, Kövér László is hivatkozott rá az előbb. De az 1989es angol partition secret act is azzal a mondattal kezdődik , hogy ezt az új törvényt, az 1911es törvényt részben felváltja és módosítja olyan módon, hogy a hivatalos információk szűkebb körét részesíti védelemben. És valóban, az angol törvény csak a nemzetbiztonság, a honvédelem, a nemzetközi kapcsolatok és a bűn üldözés területén létrejött hivatali titkokat - a brit törvény nem tesz különbséget államtitok és szolgálati titok között - részesíti büntetőjogi védelemben. Az Egyesült Államokban alapelv, hogy a törvényhozás mindent tudhat, amit a végrehajtó hatalom tud. Ez még a nemzetbiztonsági kérdésekre is igaz, ott törvény mondja ki, hogy a szenátus és a képviselőház nemzetbiztonsági bizottságát a végrehajtó hatalom folyamatosan és teljeskörűen informálni köteles a titkosszolgálati tevékenységről. Hogy hogyan érvénye sül mindez, tehát nemcsak a titkosszolgálati vonatkozás, hanem általában a végrehajtó hatalom titkai és a képviselőházi jogosítványok kapcsolata, azt nem annyira törvények szabályozzák, inkább a szokásjog. A szenátorok és képviselők folyamatos alkupozíciób an vannak a Fehér Házzal. Az elnök és környezete pontosan tudja, hogy nem tanácsos egy képviselőt vagy egy szenátort azzal elvadítani, hogy információigényét nem, vagy csak tesséklássék módon elégítik ki. Hiszen az ottani pártrendszerben, ahol nem a kormá nypárt és az ellenzék áll szemben egymással, hanem a törvényhozás áll szemben a végrehajtó hatalommal, a legközelebbi kényes szavazásnál egy megsértett szenátor vagy congressman keresztbe tehet az elnöknek is. De nem azért vagyunk itt, hogy az angolszász i nformációszabadságot dicsőítsük, hanem hogy az előttünk fekvő törvényt dicsérjük vagy bíráljuk. Az eddigi szabályozással szemben és számos nyugati szabályozással szemben is egy jelentős előnye van a törvénynek, hogy bizonyos garanciákat hordoz. A törvény t itokkörökről szól, a minősítőt általában magas szinten határozza meg és megjelöli az államtitok tartalmi meghatározottságát. Ez igen fontos változás, ugyanis az 1987es törvényerejű rendeletben voltak ugyan tartalmi elemek, de egyúttal azt mondta, hogy áll amtitok - és ezt egy kapcsolatos kötőszóval kötötte a tartalmi elemek meghatározásához - államtitok az, amit a minősítő államtitoknak ítél, minősít. Ebből máig ható, bíróság előtt folyó viták következtek olyan titkok ügyében, amelyek tartalmuk szerint nyil vánvalóan nem államtitkok, még a '87es tvr. értelmében sem azok, de rajtuk van a miniszter pecsétje, hogy államtitok és a bíróság jelen pillanatig úgy értelmezi az ilyen jellegű minősített iratokat, hogy azok nem adhatók ki. Jelentős garancia az is - megi ntcsak hadd utaljak arra, hogy ezt Kövér László képviselőtársam is említette , hogy a szolgálati titok vonatkozásában is elkerüli a törvény az ad hoc minősítést, a szolgálati titkok körének is meg kell jelennie a hivatalos lapban. Ha a garanciákra gondolu nk, a garanciák köreit vesszük szemügyre, feltűnik egy hiány a törvényben. Egy olyan hiány, amely a kormányprogrammal szemben jelenik meg. A kormányprogram ugyanis arról beszél még, hogy létre kell hozni egy titokfelügyeleti bizottságot, a parlament által választott és a parlament alárendeltségében működő titokfelügyeleti bizottságot. Ez azonban nem parlamenti bizottság volna és az lenne a feladata, hogy folyamatosan felülvizsgálja a titokká minősítést és szót emeljen a túlminősítések, a túltitkosítás ellen . Ez nincs benne a törvényjavaslatban, holott az előkészítés során számos beszélgetést, vitát folytattunk erről és többékevésbé ki is alakult valamiféle koncepciója ennek a titokfelügyeleti bizottságnak. A magam részéről valami olyasmit képzeltem és képze lek, hogy mondjuk egy hat tagú bizottság lenne, nem képviselőkből állna ez a bizottság, de a parlamenti pártok delegálnának egyegy
