Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 6 (90. szám) - Az ülés napirendje további részének elfogadása - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
4003 Azt is meg kell említeni, hogy a tervezettel szembeni egyik kritika a levéltárügy igazgatási rendszerének alapvető megváltoztatását kívánja. K erüljön el az ügy a kulturális tárcától - igénylik évek óta, azt is mondhatnám, hogy évtizedek óta a levéltárosok, illetve egy részük. A levéltárügy igazgatási rendszere azonban, tisztelt Ház, nem választható el a könyvtárügytől, múzeumügytől, a műemlékvéd elemtől. Az igazgatás mai rendszere valóban kérdéses, de álláspontom szerint nem a levéltári törvényben kezelendő, hanem egy kívánatos közigazgatási reform részeként. Tisztelt Ház! Ami a második kérdést, nevezetesen azt illeti, hogy hogyan juthatunk hozzá a levéltárakban őrzött információkhoz, örömmel állapítható meg: fordulatot jelent, hogy a személyes adatok kivételével jelentősen csökken a levéltári törvény kutatási időhatárt szabályozó jellege. Ez arra vezethető vissza, hogy a jövőben a nyilvánosság elő l elzárható adatok védelmi idejét fő szabály szerint az adatvédelemről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a titoktörvény állapítja meg. Így a levéltárakba a különböző iratok már eleve a saját védelmi idejükkel felcímkézve érkezn ek, és megismerhetőségük is ehhez a határidőhöz, nem pedig a levéltári törvény rendelkezéseihez igazodik. Így például az állam- és szolgálati titkok a titoktörvényben meghatározott ideig élveznek majd védelmet. Emlékeztetőül mondom, hogy ez államtitok eset én maximum 90, szolgálati titok esetén maximum 20 év lehet. Az úgynevezett belső használatra készült, valamint a döntéselőkészítéssel összefüggő adatok pedig az adatvédelmi törvény tervezett módosítása szerint 30 évig lehetnének visszatarthatók. Tisztelt Ház! A levéltári jog kutatási időhatármegállapító jellegének eme kiürülése a közérdekű adatok vonatkozásában feltétlenül üdvözlendő körülmény, ugyanis a levéltárak szolgáltató jellegét domborítja ki. Ez a változás kifejezi, hogy az iratok levéltári elhely ezése nem valamiféle újabb formáját jelenti a nyilvánosság kizárásának, hanem éppen az iratok, információk szakszerű megőrzésének és megismerésének elősegítését célozza. Ennek megfelelően az eddigi 30 éves kutatási időhatár jellege is alapvetően megváltozi k. Tudniillik eddig az iratok a keletkezésüktől számított 30 éves időhatáron belül szinte abszolút tilalom alá estek a kutathatóságot illetően, mivel a tilalom alól csak egyedi engedély jelenthetett kivételt. (12.10) Ezzel szemben a jövőben az iratoknak az a köre, amelyet a 30 éves korlát érint, jelentősen összezsugorodik. Nem vonatkozik például ez a korlát azokra az iratanyagokra, amelyeknek a tartalmát, mint közérdekű adatot, az adatvédelmi törvény értelmében egyébként bárki megismerheti. Ami pedig a szem élyes adatok védelmét szolgáló megismerési korlátok kérdését illeti, tisztelt Ház, fel szeretném hívni a figyelmet a törvényjavaslatnak arra a részére, amely magát az adatvédelmi törvényt módosítja. A javaslat 36. §ának 4. pontja kimondja, hogy a közfelad atot ellátó szervek hatáskörében eljáró személynek a feladatkörével összefüggő személyes adata a közérdekű adat megismerését nem korlátozza. Hadd térjek itt ki arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy ilyen irányú módosítást már az adatvédelmi törvény 199 2es vitájában el kívántunk érni. Akkor hosszas egyeztetések eredményeként mindössze azt a kompromisszumot sikerült elérni, amely a jelenlegi adatvédelmi törvény 3. § (4) bekezdésében áll, nevezetesen azt, hogy az érintett hozzájárulását megadottnak kell t ekinteni a közszereplése során általa közölt adatok tekintetében. Az előttünk levő módosítás továbblép ezen a területen, tovább csiszolja ezt a területet. Ez a módosítás egy olyan ellentmondást igyekszik feloldani, amely a rendszerváltást követően jelent m eg a gyakorlatban. A probléma forrását az jelenti, tisztelt Ház, hogy a politikusokban, a köztisztviselőkben egyaránt jelen van a köz- és a magánszféra, mivel ők, azaz mi egyaránt köz- és magánemberek vagyunk. Ez a keveredés azonban tálcán kínálja azt a le hetőséget, hogy az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok a személyes adataik, illetve magánszférájuk védelmére hivatkozva megakadályozzák azoknak az adatoknak a megismerését, amelyek funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek. Ez pe dig, tisztelt Ház, az információszabadság
