Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3930 (19.10) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szigethy Istvánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Sepsey Tamás nagyon sok fontos dolo gról beszélt, de úgy gondolom, a mostani módosítási javaslat nem erről a kérdésről szól. A korábbi, úgynevezett békéltető tárgyalás helyére belépett bírósági meghallgatás nem vált be. A családjogi törvény korábbi módosítását megelőzően a társadalmi vitában ígéretek hangzottak el arra, hogy egy komoly - nőgyógyásszal, pszichológussal megerősített - csoport fog foglalkozni a válni kívánókkal, aztán annyi maradt belőle, hogy egy bíró, mindenféle különösebb jogkövetkezmény, jegyzőkönyvezés nélkül elbeszélget a felekkel. Nem vonom kétségbe, hogy minden megmentett házasság érték. Azonban nagyon nehéz azt a következtetést levonni, hogy az a nagyon kevés házasság, amelyik megmaradt a meghallgatás után, az éppen azért maradt meg, mert a meghallgatáson annyira meggyőz ő volt a bíró, és ennek hatására a felek elálltak a válási szándékuktól. Ez az életben általában nem így szokott történni. A mostani módosítás is lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság elhalassza a tárgyalást, határidőt tűzhet ki. Tehát azok az eszközök a bíró számára továbbra is rendelkezésre állnak, hogy akár az idő eszközével próbálja befolyásolni a házasságok megmaradását. Azonban ezt a meglehetősen formálissá egyszerűsödött és a bírák számára is terhet, a felek számára pedig nagyon sok esetben indokola tlan eljárást jelentő lépést, a mostani bírósági meghallgatás intézményét célszerű kiiktatni. Nem volt szerencsés a jogrendbe való beillesztése, nem vált be, más módszert kell keresni erre, és azoknak a gondoknak a megoldására remélhetőleg a módosítás után i törvényszöveg alkalmasabb lesz, mint ami eddig hatályban volt. Természetesen jósolni nem lehet, nagyon nehéz itt a hatásokat felmérni, de abban, hogy a bírósági meghallgatás jelenlegi, meglehetősen formálissá vált rendszere meghaladott, az alkotmányügyi bizottság többsége egyetértett, és nagy valószínűség szerint ezeknek a képviselőknek a frakciója is ezzel egyet fog érteni. Más módszert kell keresnünk, változatlanul elismerve azoknak a gondoknak a fontosságát, amelyekről Sepsey Tamás az előbb beszélt. Kö szönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum részéről. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz kapcsolódom, amit Szigethy István képviselőtá rsam elmondott. Úgy érzem, abban egyetértés van közöttünk - és ez nyilván nem politikai kérdés , hogy nem hunyhatunk szemet a fölött, hogy Magyarország vezeti ezt a szomorú statisztikát. Ő is amellett érvelt, hogy megoldást kell találni. Kérdezem én, akko r az a megoldás, hogy a nem bevált módszert - ami statisztikailag kimutathatóan is mégiscsak valami féket jelenthetett - egyszerűen kiiktatjuk anélkül, hogy behozunk valami mást? Nem, tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, hogy megmosolyognak minket ezért az indít ványért. Tudjuk jól, hogy nehéz védeni egy olyan meghallgatási intézményt, amely tényleg nem tölti be azt a rendeltetést, amit annak idején neki szántak. De vajon miért nem tölti be? Véleményem szerint azért nem tölti be, mert nem veszik komolyan! Nem a fe lek, hanem az, akinek az a dolga, hogy ezt az intézményt működtesse. Nem akarok sem intézményeket, sem neveket mondani, hiszen nyilvánvaló tény az, hogy egy komoly meghallgatás esetén nemcsak hatszázvalahány válóperrel lenne kevesebb a harmincezervalahány száz válóper Magyarországon, hanem jóval nagyobb számban. Javítsunk!
