Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3904 Szeretném jelezni, hogy nincs közöttünk éles szóváltás, amikor az itt elhangzott érvekre érvekkel szeretnék reagálni. De valóban úgy van, ahogy korábban Balsai István is mondta, itt tulajdonképpen a bírósá g szerepéről való két különböző felfogás van. Sepsey Tamás - ha jól értettem a szavait - ezt most azzal enyhíti, hogy a társadalmi fejlettség jelenlegi szintjén még meg kell tartani ezt a bírói kioktatást, majd ha továbbfejlődik a társadalom, akkor ez megs zűnhet. Ennyiben tehát egyetértünk, hogy ez nem jó, hogy így van. A különbség köztünk az, hogy most még Sepsey Tamásék szerint kell ez a kioktatási kötelezettség, szerintünk viszont nem kell. Miért nem kell? Az egyik, amiért nem kell, az az érvelés, hogy a társadalom igazságérzetével nagyon sok minden ellentétes. Szeretném hangsúlyozni, ez így van, ezzel egyetértek. De ha valaki most azt állítja, hogy az elmúlt években a bíróságok ítéletei mindenkor találkoztak a társadalom igazságérzetével, akkor azt mondo m, hogy jogos fenntartani a kioktatási kötelezettséget, hiszen még ma is van kioktatási kötelezettség. A felek egy része a bíróságok legnagyobb erőfeszítései ellenére is, és a bíróságok ítélkezési tevékenységének legmagasabb szintjén is elégedetlen a bírós ágok ítéletével. Bármelyik képviselő, aki itt ül a teremben, be tudna hozni ide egy ekkora stósz levelet (mutatja) , amiben állampolgárok fordulnak hozzá, hogy az ő ügyeikben igazságtalan ítélet született. A társadalom igazságérzete tehá t egy rendkívül szubjektív kategória, kioktatási kötelezettség megléte esetén is nagyon sokszor a társadalom, de legalábbis a pervesztes igazságérzetével ellentétes lesz a bíróság ítélete. Hogy a pervesztes mellett álle a többség vagy nem, azt nem lehet m egtudni, hiszen nem tudunk minden per után közvéleménykutatást végezni, hogy mi a társadalom véleménye arról az ítéletről, helyese vagy sem. Az is elhangzott a vitában, hogy az államnak szolgáltatnia kell, amikor a felek az igazságukat keresik. Megint csa k a logikára szeretnék apellálni. Tisztelt képviselőtársaim, miért nincsen például a földhivataloknál, az ingatlannyilvántartásnál az államnak az a kötelezettsége - bár én tényleg nem veszem a bíróságokat a szónak abban az értelmében államba, ahol állami k ötelezettségek így megállapíthatók - hogy nem csak azt nézi meg, a szerződés forma szerint helyese, és nemcsak regisztrál, hanem ha úgy látja, hogy például a környéken szokásos ár alatt vagy felett történik az ingatlan adásvétele, akkor a földhivatal erre felhívná a figyelmét. (17.10) Ez a szerződési szabadság nagyon súlyos sérelme lenne, mert valakinek joga van eladni az ingatlanát ár alatt vagy megvenni ár fölött. Én azt tartom - és hozzáteszem, nemcsak én, hanem a jogi szakirodalom is azt tartja - pater nalista államnak, amikor az állam felülbírálja, hogy szerintem most nem az érdek ellenében... Vagy képzeljük el a gépkocsinyilvántartásnál ugyanezt, hogy amikor bemegyünk a rendőrségre az adásvételnél, akkor a rendőrség kioktatná, hogy másfajta szerződést kellett volna kötni, felhívom a figyelmét, hogy ez a lízing az ön számára nem kedvező, felhívom a figyelmét, hogy tegnap jegyeztünk be egy ötéves Audit fele ekkora áron, esetleg nézzen utána, nem tude jobb üzletet kötni... Azt hiszem, ha egy ilyen általá nos állami kötelezettség van, akkor a polgári jogállam szerződési szabadsága és az az elv, hogy az állam a polgárait felnőttnek tekintse, komolyan sérül. Ugyanis abból indul ki, a bíró biztosan tudja, hogy kinek van igaza, már rögtön a per elején tudja, ho gy kinek van igaza. És képzeljük el a helyzeteket - amelyek egyébként gyakran előállnak: Önök, tisztelt képviselőtársaim, egy ügyvéd segítségével pert indítanak a szomszédjuk ellen, aki esetleg túlépítkezett vagy bármiféle jogsérelmet okozott. Önök vállalj ák az ügyvédi költséget, bemennek a bírósági tárgyalásra és a bírósági tárgyaláson - ezt most nem a jelen lévő jogászoknak mondom, hanem azoknak, akik laikusok és ilyenkor ügyvéddel mennek - azt látják, hogy a bíró megkérdezi az önök ügyvédjét, mint a felp eres képviselőjét, hogy fenntartjae a kereseti kérelmét. Az önök képviselője azt mondja, hogy igen, ezek után a bíró fél órán keresztül elmagyarázza az ellenérdekű, önöknek kárt okozó félnek, hogy milyen lehetőségei vannak, mert mondjuk tévesen ítélte meg először az ügyet. Volt már ilyen a történelemben? Ezek után önök ott állnak, utána kezdődik a per, és bizonyítsa be nekem, mint ügyfélnek bárki azt, hogy az a bíró nem elfogult!
