Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3899 pártfogó ügyvé det rendelhessen ki, és ennek természetesen a költségvetésben biztosítani kell az anyagi fedezetét. A Sepsey Tamás által felvetett kérdés azonban így megoldható. Ugyancsak megoldható természetesen akkor is, hogyha az egyéb okokból gondoskodást igénylő szem élyek számára akár az eseti gondnoki, akár pedig az ügygondnoki kirendelési rendszert tovább lehet fejleszteni. Nem biztos, hogy a mostani ponton meg kell állni, végig kell gondolni, nincse olyan további lehetőség, amellyel esetleg mód nyílhat ilyen képvi seleti lehetőségekre. Hangsúlyozom azonban: ezt funkcionálisan a leghatározottabban külön kell választani a bírói funkciótól, külön kell választani az anyagi jogi bírói kioktatási kötelezettségtől, mert ezt egyszerűen meg kell szüntetni; ez elavult, az eur ópai jogrendszerekben nem létezik. Ha mi modernizálni akarjuk a jogunkat, meg akarjuk szabadítani azoktól az álhumánus, formális és rengeteg visszásságot okozó "szocialista" elemektől, akkor ezeket a lépéseket következetesen végig kell vinnünk. Éppen ezért bizonyos értelemben értetlenül állok Sepsey Tamás javaslatának első felével szemben, amely ezt a tipikusan a Rákosikorszak kellős közepén meghozott intézkedést szeretné átmenteni a polgári jogalkalmazás idejére is. Nem értem, nem tudom, milyen megfontolá sból kívánja a továbbiakban is alkalmaztatni, mert idegen a polgári jogrendszertől. Tudomásom szerint NyugatEurópában nincs példa erre, és ilyen elemekkel aligha tudjuk könnyíteni az igazságszolgáltatás tevékenységét. Ezért a 2. sorszám alatti Sepseyjava slatnak mind az első, mind pedig a második része vonatkozásában megalapozott az alkotmányügyi bizottság döntése, amely szerint egyiket sem támogatta egyharmaddal sem, és nem tartanám szerencsésnek, ha Sepsey Tamás javaslatának bármelyik eleme bekerülhetne a törvénybe. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Sepsey Tamás úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egyáltalán ne m atyáskodó az állam, ha megpróbálja az állampolgárok igazságérzetének megfelelően vezetni és irányítani a társadalmi berendezkedést. Az állam akkor atyáskodó, hogyha minden területen az állampolgárok helyett akar gondolkodni. Ha az állami szervezetek, ame lyeket az adófizetők pénzéből tartunk fenn, a társadalom érdekében járnak el, akkor az nem egy atyáskodó állam, hanem tényleg polgári állam, akkor a polgárok, az összes polgár érdekében létrehozott államról van szó. Ha viszont az állami szervezetek, s közt ük a bíróságok számára nem irányadó az, hogy a polgárok érdekét tartsák szem előtt, hanem ahol sejtéseik vannak, hogy a társadalomra káros cselekmények történnek, ott hallgassanak, hunyják be a szemüket, akkor igenis, megerősítem azt az álláspontomat: a ko rmányzat nem kíván tiszta szívvel fellépni a társadalomra veszélyes cselekmények ellen, azokat el akarja tűrni. Hack Péter úrnak hadd válaszoljam, hogy egy bűncselekmény gyanúja és egy társadalomra káros cselekmény észlelése között fogalmi különbség van. A bűncselekmény gyanúja egy nagyon határozott, megerősített álláspont, amikor a bíró már tudja, hogy itt neki feljelentést kell tenni. A veszélyes cselekmény észlelésénél csak bízhat abban, hogy esetleg igaza van; ezt majd eldönti az intézkedésre jogosult s zerv, mert hátha ő rosszul ítélte meg - de az is lehet, hogy jól ítélte meg. Ez az egyik. A másik: hadd mondjam azt Szigethy képviselőtársamnak, hogy szankció nélkül számos kötelezettsége van a polgári perrendtartásnak éppen a bíróságok vonatkozásában, his zen azokat nem lehet szankcionálni. Ha a bíró rossz ítéletet hoz, azt megváltoztatja a másodfokú bíróság, de tessék nekem megmondani: megbüntetike azért, mert rossz ítéletet hozott, hogy nem vette figyelembe a bizonyítékokat? Úgyhogy ez egyáltalán nem kod ifikációs és nem szakmai probléma. A 2. és a 3. pont közötti összefüggést és azt, miért javaslom, hogy a kitanítási kötelezettség maradjon meg, a 3. pontnál fogom elmondani, mert véleményem szerint ott van ennek értelme. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldal on.)
