Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3892 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája . Az előterjesztést T/674. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását T/674/15. számon kapták kézhez. Az alkotmányügyi bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani. (15.50) Kérdezem, kíváne valaki szólni az ajánlás 1. számú pontjához, amely - a törvényjavaslat 1. §a felvezető mondatának módosításával - jogtechnikai pontosításra irányul. (Senki sem jelentkezik.) Felszólalásr a jelentkező nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom. Kérdezem, kíváne valaki szólni az ajánlás 2. számú pontjához, amely a törvényjavaslat 2. § (1) bekezdésének elhagyását, illetőleg a 2. § új bekezdéssel történő kiegészítését javasolja. Sepsey Tamás képviselő úr jelezte szólási szándékát. Megadom a szót a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, Sepsey Tamás képviselő úrnak. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Korábba n a Magyar Televízióban volt egy filmsorozat: Dahlnak a novelláiból készült, "Meghökkentő mesék" volt a címe. Amikor a kormánynak az utóbbi időben beterjesztett törvényjavaslatai kerülnek elém, a Meghökkentő mesékre gondolok: a végén derül ki, hogy igazábó l mit is akar a kormányzat. Ezt azért mondom, mert amikor '94ben, közel egy éve szavaztak a polgárok, egészen másra szavaztak, mint ami most a kormány által beterjesztett javaslatokból megvalósul. A gazdasági stabilizációs törvénycsomag kapcsán is kiderül t, hogy ez a kormányzat azt mondta, hogy fizessenek a gazdagok - és közben fizetnek a szegények. Ez a kormányzat azt mondta, hogy meg akarja valósítani a társadalmi igazságosságot - és helyette meg fog valósulni a társadalmi igazságtalanság. Miből vonom le ezeket a következtetéseket, tisztelt képviselőtársaim? Például annak a korábban hatályos törvényi szakasznak a teljes elhagyásából, amely a bíróságok feladatává tette, hogy ha a társadalomra jelentős mértékben súlyos hátrányt jelentő jelenségről szerez tu domást a bíróság, akkor értesítse azt a szervet, amelyik jogosult intézkedni. Az 1952ben született polgári perrendtartásnak valóban volt ebben az idézett, felhívott szakaszában egy olyan rész, amely idejét múlta, mert a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolat ban is tartalmazott értesítési kötelezettséget. De meglátásom szerint elképzelhetetlen, hogy ha a Magyar Köztársaság bírósága a tárgyalás vezetése során a társadalomra jelentős mértékben káros vagy veszélyes cselekvést, illetőleg mulasztást észlel, azt ne közölje az intézkedésre illetékes szervvel. Mert valójában mit takar e tekintetben a kormány szándéka? Ez némileg összefüggésben van a polgári perrendtartás számos elemét érintő módosítással. Úgyhogy kénytelen vagyok a tartalmi összefüggés miatt érintőlege sen ezekről is szólni. A miniszteri indokolásból úgy hallottuk, hogy a polgári ügyekben föl kell gyorsítani az eljárást, hisz a polgári perek igen hosszú ideig tartanak. Ezzel, azt hiszem, minden magyar állampolgár mint céllal egyetért, főleg azok a magyar állampolgárok, akik egyes perekben felperesként vettek részt, és elborzadtak, amikor éveken keresztül tartottak ügyükben az eljárások, és elborzadtak még inkább, amikor háromnégy évvel az eljárás megindítása után megszületik számukra a kedvező ítélet, és akkor viszont kezdődik a végrehajtási hercehurca - a végén pedig eredménytelen a végrehajtás. Önmagában a gyorsítás tehát üdvözlendő cél. De hogyan akarja az eljárást fölgyorsítani ez a törvényjavaslat? Úgy, hogy a bíróságok számára igen fontos - általam az elmúlt korszak vívmányai
