Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3890 esetben az eddigi, tárgyaláson kívüli büntetéskiszabási törvényi szabályozás, illetőleg gyakorlat is alkotmányellenes lenne. (15.40) (A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.) Nem hiszem, hogy ez akár az elmúlt négyéves törvényhozási periódusban felvetődött volna így, hogy ezeket a rendelkezéseket hatályon kívül kellene helyezni. Tartalmilag sincsenek véleményem szeri nt itt alkotmányossági aggályok. Miért? Azok az érvek, amelyeket Balsai István elmondott, az állampolgárt védik az állammal szemben, tehát a vádlottakat védik adott esetben a bírósággal szemben. Abban az esetben, ha az okfejtése helyes lenne, valóban minde n ügyben a bíróságnak közvetlenül el kellene járnia, függetlenül attól, hogy az eddigi törvényhozási gyakorlat szerint a tárgyaláson kívüli büntetéskiszabás feltételei fennállottake vagy sem. Eddig sem így volt, és ebből semmiféle gond nem keletkezett. A zt szeretném hangsúlyozni, hogy az állampolgárok jogvédelme érdekében az eddigi törvényi szabályozás is megfelelő garanciákat biztosított. Azért biztosított, mert egyrészt valójában csak enyhébb súlyú bűncselekményeknél lehetett így eljárni, nem lehetett e ljárni, ha nem volt szabadlábon a vádlott, nem lehetett eljárni akkor, ha nem volt lehetőség enyhébb büntetések kiszabására, és ugyancsak feltétel volt az, hogy a tényállás egyszerű, a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, és a büntetés célja tárg yalás nélkül is elérhető. Ezekben az esetekben a mostani változás csak mennyiségi változás, hiszen magasabb büntetési tétel mellett is erre sor kerülhet, és felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását is alkalmazhatja a bíróság. Ezek a mennyiségi változások azonban az elvi kérdést egyáltalán nem érintik. Nos, azzal a problémával kapcsolatban, amit Balsai István felvetett, hogy vajon mennyiben tér el a bíróság a tárgyaláson kívül kiszabott büntetésétől: az eddigi tapasztalatok értelmében erre igenis volt péld a. Természetesen viszonylag szűk körben kérik a vádlottak, hogy ilyenkor eljárjon a bíróság. Egyszerűen azért, mert a vádlottaknak a legtöbb esetben nem érdeke, hogy bíróság elé kerüljenek. A vádlottak nagyon nagy része ezekben az ügyekben - éppen az egyéb feltételek miatt - alkalmilag kerül a törvénnyel összeütközésbe. Életének egy nagyon kellemetlen traumája, hogy az igazságszolgáltatással szembekerült, hogy ő vádlott, hogy ővele szemben büntetést szabnak ki. Ennek a pszichológiai oldalához tartozik, hogy lehetőség szerint ezekben az ügyekben el szeretnék kerülni azt, hogy a bíróság előtt meg kelljen jelenniük, ez számukra egy megalázó élethelyzetet teremt. Ugyanakkor pedig akár nagyobb nyilvánosságot is biztosít, hiszen a sajtó jelen lehet, megjelenhet az újságban esetleg a büntetőügye, és olyan további következményekkel járhat, amelyek már a büntetés célján túlmutatnak. Tehát én nem osztom azt a véleményt, hogy feltétlenül minden esetben a vádlottnak az az érdeke, hogy a bíróság előtt adjon számot a tette iről és a bíróság nyilvános tárgyaláson döntsön az ő ügyében. Nos, ha ennek a visszatartó hatása - amelyet egyébként a törvény tartalmaz, tehát a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető - anélkül is működik, hogy egy embert, aki véletlenül megtévedt él etében egyszer, egy megalázó helyzetbe hozzanak, akkor az ő érdekében, az ő alkotmányos jogaira való hivatkozással nem kell előírni azt, hogy minden esetben bíróság előtt adjon számot a tetteiről. Tehát úgy gondolom, ha a vádlott alkotmányos jogait kívánju k védeni a Balsai István által említett módon, akkor bizonyos értelemben az ő saját érdekeivel ellentétesen védenénk az ő formális alkotmányos jogait. Ez pedig azt hiszem, hogy senkinek nem hasznos. Ezzel kapcsolatosan szeretnék egy másik ilyen pszichológi ai összefüggésre rámutatni. Nem hiszem, hogy a bíróságokat az jellemezné, hogy valamiféle egyéni sértettségből vagy lustaságból, vagy nem tudom minek nevezni, milyen elfogultságból ragaszkodjon ahhoz a korábbi döntéséhez, amelyet csak az iratok alapján hoz ott meg. Ezt a feltételezést - megmondom őszintén - a bírákkal szemben sértőnek tartom. Saját ügyvédi gyakorlati tapasztalatomból tudom, hogy ha a bírósági tárgyaláson akár a bűnösségi körülmények módosultak, akár a beismerésen túlmenően a bűnösségi körülm ényekre is kiható tényállási elemek módosultak, a bírák vették maguknak azt a fáradságot,
