Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GÁSPÁR MIKLÓS, a KDNP
3877 Miért kell 80 évre zárolni a kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testületek ülésének belső döntéselőkészítése, ülésének szervezése és a test ület működése során keletkező iratokat? - ez a 152. számú titokkör. Ha ugyanis jól működik a politikai vetésforgó, az időközben eltűnt kormányokra 1520 év után már csak a történészek fognak emlékezni - de a sort hosszan folytathatnám. A törvényjavaslat eg ész vonulatán érezhető a bürokratikus szemlélet, az az officiális tudat, miszerint csak az a hivatal igazán fontos, amely titkokat, pláne államtitkokat őriz és saját Tük.irodával rendelkezik. Hivatali fontosságuk tudatában büszkén őrzik titkaikat, amelyek valójában lényegtelenek, jelentéktelenek - és senki számára sem érdekesek. Csak egy példa: miniszterek, államtitkárok évek óta kapnak nap mint nap a Belügyminisztériumtól egy köriratot, amely az országban előző nap elkövetett bűncselekmények közül néhányn ak a rövid, pársoros leírását és egy számszaki összesítést tartalmaz. Ez minden esetben titkosított iratként érkezik - tehát titok. Este, ha leülök a televízió elé, ugyanezt a rendőrségi magazinban meghallgathatom, ahol a szóvivő a tájékoztatáson kívül még a segítségemet is kéri a körözött személyek felkutatásához. Ugyanakkor kétségtelenül vannak olyan szervezetek és személyek, amelyek súlyos államtitkokat őriznek, nagy felelősséggel, és azt hiszem, éppen miattuk fontos, hogy ez a törvény jó legyen. Felmerü l a kérdés: ha az információáramlás szabadsága és az állam, illetőleg az önkormányzatok működése szempontjából kiemelkedően fontos adatok védelme egymással szemben ható jog, hogyan lehet megállapítani az alapjogi korlátozás szükséges, de még elégséges mért ékét? Mi a korlátozás alkotmányosan elfogadható és szükséges minimumának zsinórmértéke? Ha ugyanis a korlátozás az alkotmányos minimumot, tehát a szükséges, elkerülhetetlen és arányos kategóriákat átlépi, az alapjogi korlátozás - a fentiekben már kifejtett ek szerint - alkotmányellenessé válik; ha viszont a szükséges minimum alatt marad, a titokvédelemhez fűződő közérdek sérül. Látható és érezhető tehát: nem könnyű ezt a rendkívül érzékeny határvonalat meghúzni. Az előzőekben említett, az előterjesztésből öt letszerűen kiragadott példák számomra azt bizonyítják, hogy nem volt igazán sikeres a törvényjavaslat alkotmányos szempontú megalapozása, amely még később is vethet fel - és valószínűleg fel is fog vetni - újabb jogalkotási problémákat. A törvényjavaslat u gyanakkor kétségtelen előrelépést jelent a megsemmisített jogszabályokhoz képest, ugyanis az Alkotmánybíróság előzőleg ezeket a jogszabályokat megsemmisítette. Igyekszik a korábbinál konkrétabban és megfoghatóbban meghatározni az államtitok és a szolgálati titok fogalmát. Szakít a példálózó felsorolásra épülő szabályozási technikával, az államtitokkörök felsorolását a törvény mellékletébe emeli. Elhagyja a "visszavonásig érvényes" minősítés lehetőségét, és egyidejűleg a minősítések érvényességi idejét állam titok esetén 90 évben, szolgálati titok esetén pedig 20 évben maximálja. Ezzel együtt mégsem állíthatom, hogy a felmerült alkotmányossági aggályokat a törvényjavaslat megoldotta. A szolgálati titok definiálása, bár jobb, mint volt, de még mindig nem elfoga dható. A szolgálati titokként védett adatok tárgyi körére nézve továbbra sem tartalmaz felsorolást, és változatlanul széles azoknak a személyeknek a köre, akik jogosultak közérdekű adatokat szolgálati titokká minősíteni. Továbbra is nemcsak aggályos, de el fogadhatatlan, hogy a törvényjavaslat 6. § (1) bekezdése olyan szervek vezetőit is feljogosítja közérdekű adatok államtitokká minősítésére, akik maguk közhatalmat nem gyakorolnak. Ilyen például az Állami Számvevőszék elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a kormány ügyrendje szerint működő testület vezetője, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója stb. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutatott rá: "Ez a szabály a j ogállam alapvető elvét, a joguralmi elvet sérti, így az alkotmány 2. § (1) bekezdésével összeegyeztethetetlen. A nem állami közérdekű adat, illetőleg a nem állami szervek által titkosított közérdekű adat fogalmilag sem minősülhet államtitoknak. Az államtit oknak a közhatalomtól való elválasztása sérti a jogbiztonságot, és azon túl is különleges veszélyt jelent az információszabadságra." Néhány mondat a törvényjavaslat és a nemzetközi szabályozás összhangjáról:
