Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZOLNOKI ANDREA, az SZDSZ
3845 Valóban nemrég határoztunk a gazdasági stabilizáció kérdéseiről, de a tbköltségvetésben nem jelennek meg a bokrosi következmények. Nem jelennek meg az Aváltozatban, és nem je lennek meg igazából a Bben sem. Hadd mondjak önöknek erre egy példát! A legnagyobb hibának azt látom, hogy pillanatnyilag nem találjuk a végkielégítések forrását a társadalombiztosítás költségvetésében, de nem találjuk a pótköltségvetésben sem. Márpedig n agyon nehéz helyzetbe kerülnek majd azok az intézmények, amelyekben most - kimondva vagy kimondatlanul a Bokroscsomag következtében - igenis el kell bocsátani fogorvosokat, esetleg üzemorvosokat, a csökkent finanszírozású szanatóriumok és a racionalizált kórházak orvosai közül is néhányat. Tisztelt képviselőtársaim, ki állja a végkielégítés számláját? A kórházak és a rendelőintézetek pillanatnyilag biztosan nincsenek abban a helyzetben, hogy ki tudják fizetni ezeket a végkielégítéseket, hiszen működési köl tségük nem ad lehetőséget erre - éppen mi határoztunk arról, hogy ahhoz, hogy a kórházak kibírják, kihúzzák csőd nélkül vagy a csőd közelében a társadalombiztosítás költségvetését, ahhoz szükséges volt ez a bizonyos 10 százalékos emelés. Most miért várnánk a kórházaktól és rendelőintézetektől, hogy ki tudják fizetni a végkielégítéseket? A kórház azonban hárít a tulajdonosra, ha ő nem tud fizetni, majd a tulajdonosok - amelyek közül a legtöbb a települési önkormányzat. A települési önkormá nyzatoknak viszont semmilyen forrást nem adott a pótköltségvetés arra, hogy ezeket a végkielégítéseket ki tudja fizetni. Ha a kórház nem fizet, majd bepereli a települési önkormányzatot; ha a települési önkormányzat nem fizet, majd bepereli a társadalombiz tosítást; s ha a társadalombiztosításnak nem biztosítottunk lehetőséget arra, hogy valóban kifizesse a végkielégítéseket, akkor legrosszabb esetben a társadalombiztosítás bepereli a kormányt. Itt meg kellene állni egy pillanatra! Azt hiszem, talán önök is érzik azt, hogy a társadalombiztosítás és a kormány között egy nagyonnagyon súlyos ellentét alakult ki, és az egész beterjesztett törvényjavaslatból szinte süt a kormány és a társadalombiztosítás ellentéte. Márpedig az országnak addig nem lesz biztos társ adalombiztosítási költségvetése, míg a kormány és a tbönkormányzatok nem tudnak megegyezni. Míg a nyugdíjbiztosítási költségvetés útja és iránya meghatározott, nem mondható el hasonló az egészségbiztosítás terén. Az egészségbiztosítás költségvetése nem tü krözi a kormányprogramban megjelent elveket, de nem követi a bokrosi elképzeléseket sem. Például: ha több háziorvos és több járóbetegszakellátási orvos szükséges, hogy a betegek már az alapellátásban, a járóbetegszakellátásban definitív módon ellátásra k erüljenek, akkor ezeknek a kasszáknak a bővülését kellett volna tartalmaznia a tb költségvetésének, de nem így van. Úgy látszik, csak az elvekben vagyunk a megelőzés oldalán, csak a programok szintjén valljuk, hogy otthon jobb gyógyulni, de ennek forrását - legalábbis megemelt forrást - nem találtam a költségvetésben. Míg a kormány bizonytalan ingatlanokat ígér a tbnek, a tb nem mond le gigantikus székházépítéséről, ugyanakkor nem gondolkodik azon, hogy decentralizálja irodáit, nem kívánja a nyugdíjas és a beteg közelébe vinni az adminisztrációt, hogy esetleg szerényebb ingatlanban is elférjen. Ugyanakkor dinamikusan emelkednek a tbköltségvetés működési költségei. Ismerem a jó választ: Európa többi országában még magasabb százalék ez a működési költség. Eu rópában azonban a nővérek és az orvosok bére is magasabb! Nem engedhető meg olyan működési többletköltség a tbnél, amit ez a társadalombiztosítás nem tud garantálni a kórházakban és a rendelőintézetekben. A tbköltségvetés bevételi oldalánál már csak kiad ási oldala bizonytalanabb. Valóban semmi sem biztos. Sok apró sebe is van ennek az ütőerekből vérző tbköltségvetésnek. A teljesség igénye nélkül egypár példa: Mind a nyugdíjbiztosító, mind az egészségbiztosító több soron és különböző csoportosításban kívá n több száz millió forintot informatikára költeni. Tisztában vagyok azzal, hogy korszerű informatika nélkül nincs korrekt számlakezelés, ellenőrzés a be- és a kifizetések után, de, tisztelt
