Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KISS JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság előadója:
3837 új költségvetésben már 14,5 százalékra emelkedett. Az éves folyamatoktól függően még ez a mérték sem tekinthető véglegesnek, az eddig megvalósult nyugdíjemelés ugyanis 11 sz ázalék. Az egészségbiztosítás körébe tartozó ellátások kiadásai nagymértékben összekapcsolódnak az 1994ben napvilágot látott egészségügyi kormányprogramban szereplő célokkal és intézkedésekkel, a stabilizációs intézkedéseknek az egészségbiztosítási kiadás ok alakulására gyakorolt hatásaival. Ennek szellemében szűkül az egészségügyi ellátás finanszírozásának keretösszege, mérséklődnek a táppénzkiadások, kismértékben emelkednek a gyógyszerkiadások. Komoly gond, hogy a változtatásokhoz rendkívül rövid idő áll rendelkezésre, a zökkenőmentes átállást nem látjuk biztosítottnak. A társadalombiztosítás helyzetének egésze szempontjából ugyan nem meghatározó, de megítélésünk szerint fontos, közérdeklődésre is számot tartó kérdés a két alap működési költségvetése. Itt évek óta megfigyelhető a dinamikus növekedés. A működési kiadások együttes összege a költségvetés Aváltozatában 21,5 milliárd forint, a Bváltozatban 19,7 milliárd forint. Közbevetőleg megjegyzem, a működési költségvetésben nem jelenik meg az a jelentős é rtékű székházberuházás, amit a nyugdíjágazat meglévő tartalékvagyonából 1997ig folyamatosan valósít meg. Úgy látszik, a működési kiadások emelkedése ma megállíthatatlan, ami objektív és szubjektív okokkal egyaránt magyarázható. A költségvetési szféra terü leteihez hasonlóan a társadalombiztosítás igazgatásában is egyszerre jelentkezik jogos igény az újabb források iránt, de fellelhetők a túlköltekezés jelei is. E tekintetben úgy látjuk, hogy az 1995. évi előirányzatok nem tükröznek kellő és elvárható önmérs ékletet. Tisztelt Országgyűlés! Záró gondolatként még a következőről szeretnék röviden szólni: A benyújtott törvényjavaslat is rávilágít azokra az átfogó gondokra, amelyekre az Állami Számvevőszék eddig is több alkalommal felhívta a tisztelt Ház figyelmét. A társadalombiztosítás az államháztartás alrendszere. Az államháztartási törvény azonban a társadalombiztosítás irányítását, működését, hatásköri, eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssel és az államháztartás többi alrendszerével való kapcsolatát még nagy vonalakban sem rendezi. Az alapokra és a kezelőikre a költségvetési gazdálkodás előírásai vonatkoznak ugyan, de a kétségtelenül meglévő sajátosságok jogszabályban való rögzítése hiányzik. Ilyen például a költségvetési tervezés metodikája is, ami most előttünk jelentkezik. Úgy gondoljuk, hogy az államháztartás reformja a társadalombiztosítás egész rendszerének, azon belül a nyugdíjrendszernek és az egészségbiztosítás ellátórendszerének áttek intését is magába kell hogy foglalja. Ehhez kapcsolódóan megfontolás tárgyát képezheti, hogy a jövőben a két elkülönült biztosítási ágra ne egy, hanem két költségvetési, illetve zárszámadási törvény készüljön. Az alapok sajátos helyzete, feladatai, azt his zem, ezáltal átláthatóbbá válnának. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere önkormányzati irányítás alatt áll. Ez a különleges státusz az eddiginél nagyobb odafigyelést és gondosságot igényel. Köszönöm me gtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm a Számvevőszék alelnökének felszólalását. Megadom a szót dr. Kiss Józsefnek, a szociális bizottság előadójának. Képviselő urat illeti meg a szó. DR. KISS JÓZSEF , a szociális és egészségüg yi bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága 1995. május 24ei ülésén tárgyalta a T/985. számú törvényjavaslatot a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetés éről. A bizottság 9 igen, 1 tartózkodás, 1 nem arányban úgy foglalt állást, hogy az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartja.
