Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - ZSIGMOND ATTILA (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
3809 elmondottakra annyiban, hogy én őrzöm azt a Kisalföldet, amelyben a Szabad Demokraták Szövetsége hirdetésként jelentette meg, miszerint én nem szavaztam meg a 16 százalékos nyugdíjemelést, csak a 14 százalékot. Az é rzelmekre való hatás azért mindig megtörtént, és nem szabad rossz néven venni az ellenzéktől, ha az észérvek mellett néha az érzelmekre is hat. Azt hiszem, közeledik az a miniszter úr számára boldog pillanat, amikor befejeződik ennek a törvényjavaslatnak a z általános vitája, és ha most gonoszkodni akarnék, akkor egy órán keresztül elmondanám Tiborc panaszát, a falvak, a vidék panaszát, mert az általános vitába sok minden belefér, amit naponta hallunk, de ezek a panaszok elhangzottak már a tisztelt Házban, e lőttem sokan beszéltek erről. S hogy most már tényleg rátérjek mondandómra, igyekezni fogok az előre megfogalmazott gondolataimhoz ragaszkodni, és a mezőgazdaság egykét problémájáról, talán egy kicsit a mezőgazdasági tárca érdekében is, szeretnék - mint e llenzéki - szót ejteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy jól kidolgozott, a belső és külső gazdasági környezethez alkalmazkodó részletes agrárprogram nélkül az agrárium ügyei félresikerülnek, veszteségek keletkeznek, emberek tízezrei válnak munkanélkülivé v agy mennek tönkre. Ez általános történelmi igazság, amelyet falvaink lakóinak ebben az évszázadban, sajnos, több ízben volt alkalmuk megtapasztalni. Az előző kormányzati ciklusban parlamenten belül és kívül egyaránt sokan és sokszor vádolták a kormányt, ho gy nincs agrárpolitikája. Sokan vélekedtek úgy - okkal vagy ok nélkül , hogy az egyébként nagyon szükséges belpolitikai és kormányzati stabilitás a mezőgazdaság szempontjából rossz kompromisszumra épült. Anélkül, hogy ezen állítá sokkal most vitatkozni kívánnék, szeretném megjegyezni, hogy a részletes és következetesen végrehajtható, hosszú távú, úgynevezett nemzeti agrárprogramot hiányoló, de a szakmai tisztességükre adó szakmai és politikai ellenfeleink is elismerték és elismerik ma is azokat a körülményeket, amelyek a szükséges mezőgazdasági átalakulást nehezítették. Így például objektív tény volt a külső és belső piacvesztés, az alkotmányos problémák miatt nehézkessé vált a tulajdon rendezése, megörökölt gond volt az ágazat jöve delemtermelő képességének csökkenése, sőt sokszor annak hiánya, s a többi, hosszan sorolhatnám a ma már történelemmé váló tényeket. Sok gondot okozott az is, hogy összeomlott a régi nagyüzemi tulajdonosi és szervezeti struktúrára épült intézményrendszer, é s nehezen indult az új felépítése. Így például a termelés, értékesítés, integrálás és a piaci információs rendszer hiánya is sújtotta az ágazat szereplőit, főleg a kezdő, újrakezdő gazdálkodókat. Sok harcot kellett vívni a mezőgazdaság finanszírozási gondj ainak megoldása érdekében is. Az egész rendszerváltoztatási folyamat első éveinek fő teherviselőjévé vált a mezőgazdaság, és ennek következtében a mezőgazdasági átalakulás veszteségei meghaladták az elvárhatót. Igaz ez akkor is, ha egyúttal biztosított vol t a belső ellátás, és megfelelő exportbevételt is teljesített az ágazat, továbbá a mezőgazdasághoz kapcsolódó falusi lét, az önkormányzati rendszer, a vidéki települések ugrásszerű fejlődését eredményezte. (23.30) A tragédia az, hogy a tapasztalatokból a m ai kormány nem tanult. A kormánynak nincs kidolgozott agrárpolitikája, nincs kidolgozott agrárprogramja. Ennek az állításnak a bizonyítására szolgálhat, hogy hiányzik például az agrártörvénykezés munkaprogramja. Az agrárgazdaság működéséhez, fejlődéséhez n élkülözhetetlen szakmai, pénzügyi intézményrendszer súlya, jelentősége folyamatosan csökken. A választási ígéreteken túl nem történt igazán semmi a földügyek megoldására, az átalakítási folyamat felgyorsítására, a birtokkoncentráció előmozdítására, az euró pai jogharmonizáció jegyében megindult tiszta, jogállami keretek kidolgozásának befejezésére ebben a rendkívül fontos szférában. Ami megfigyelhető, elsősorban az államháztartási, a költségvetési szférával összefüggő, sokszor konzisztenciát nélkülöző intézk edéssorozat.
