Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3343 Individuális jogról is beszélhetek. Ezt a bizonyos LXVI. törvényt - egyébként úgy van, ahogy Mészáros Istvá n képviselőtársam mondta - '92ben az Országgyűlés ugyan 75 százalék fölötti igen szavazattal fogadta el, az SZDSZ azonban akkor nem szavazta meg, mert az e törvényben, tehát a most módosítás alá vett '92. évi LXVI. törvényben nem tartotta elegendőnek a ga ranciákat éppen a személyiségi jogok védelmére vonatkozóan, az összekapcsolhatóságból származó veszélyek kiküszöbölését illetően és mindazt illetően, amit képviselőtársam elmondott. Ma mégis úgy tűnik, hogy ez a javaslat - amelyhez nagyon korrekt módosító indítványokat említett - messze alámegy standardban, szintben, garanciahiányban annak, amit korábban nem tartottak eléggé garanciálisnak. Akkor az Országgyűlés - mint említettem - túlnyomó többséggel elfogadta, beleértve az akkori ellenzék egy részét is, t ámogatandónak tartották. Vajon miért? Nyilván az abban foglalt és most megváltoztatásra tervezett elvek miatt. Melyek voltak ezek az elvek? Talán a három legfőbb elv a következő volt: először az, hogyha a polgárok személyes adataival való önrendelkezési jo gát közérdekből korlátozni kell, akkor ezen adatok kezelését egy, az Országgyűlés által létrehozott civil szervezetre kell bízni. A szervezetnek ez az eredete adott stabilitást és politikamentességet. Másodszor az az elv testesült meg a törvényben, hogy ma ga a törvény megszüntette - ez nem is egy elv, ez nyilván már egy következmény volt, de tény és döntő tény , megszűnt az akkori Állami Népességnyilvántartó Hivatal és jogutódjaként más profillal, éppen az Országgyűlés által létrehozta az Országos Személyi adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalt. Harmadszor: a törvénynek alapelve volt, hogy a személyi igazolvány kiállítása és nyilvántartása kerüljön át végre a civil közigazgatás hatáskörébe. Sepsey Tamás képviselőtársam már elmondta azt is - emlékeztetőül szere tném felidézni , hogy annak ellenére, hogy ez nem valósult meg azóta sem, nem tartható elfogadható álláspontnak az, hogy most minden maradjon a régiben, pusztán távlatilag kerüljön a személyiigazolványkiállítás a jegyzői hatáskörbe. Most az elmondottakon , ezen az állapoton kíván változtatni a stabilizációs csomag VI. fejezete. A kormány módosító javaslata ugyanakkor sérti a nyilvánossági törvényben lefektetett alapelvek és célok érvényesülését. Ennek a törvénynek az elfogadása óta eltelt időszakban a jogi igazgatási környezetben nem történt olyan alapvető változás, amely ezt a szervezeti változást most indokolná. Kérdés, hogy miért kell az Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalt megszüntetni, amely intézmény az állampolgárok szempontjából ren dkívül lényeges civil szervezet. Nem világos, hogy miért kell azon változtatni, hogy a személyi igazolvánnyal kapcsolatos eljárás maradjon a rendőrség hatáskörében - erre már utaltam - és pusztán egy távlati jelzéssel feltüntetve kerüljön majd egyszer a je gyzőébe. Ez az állapot nem tartható fenn, tehát szükségtelen ezt a perspektívát méginkább kitolni. További kérdés, hogy miért kell egyre több törvénnyel és rendelettel az önkormányzatok hatáskörét és tekintélyét csorbítani, miért nem kapták meg, kaphatnák meg a személyi igazolványok kiállításának jogát? (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária foglalja el.) Egyébként a központi személyiigazolványkiadás gazdaságilag sem indokolt. A nyilvántartás szerveinek törvényi meghatározásakor annak idején az volt a cél, ho gy az állampolgárok széles körét érintő párhuzamos személyi adatnyilvántartórendszerek megszűnjenek és ezek a nyilvántartások - tehát a lakcím , a népesség- és a személyi igazolvány - vezetése és a velük kapcsolatos hatósági ügyintézés a nyilvántartásnak mind a három szintjén azonos közigazgatási szervhez kerüljön. Kötelezően ellátandó államigazgatási hatósági feladatokról lévén szó, a hatáskör helyi szinten a jegyzőé, megyei szinten a közigazgatási hivatalé, országosan pedig az OSZHé. A személyiigazolvá nykiadási és nyilvántartási hatáskörnek a rendőrkapitányságokhoz történő végleges utalása, visszautalása vagy ott tartása az előbbieken túl ellentétes egyébként - véleményünk szerint - a kormány államháztartási költségek lefaragására irányuló törekvéséve l is,
