Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3285 A közigazgatásnak, s ezen felül az államnak alapvető érdeke, hogy a településeken és a centrális irányítású szerveknél, a minisztériumokban ez a hivatás, ez a szakma minél magasabb szintre emelkedjen. Úgy gondolom, ennek a csomagnak, ennek a törvényjavaslatnak ez a része ez ellen szól. (0.30) Mindannyian érezhetjük itt a parlamentben, hogy azokból a benyújtott törvénytervezetekből, amelyek nem kis számban elénk kerülnek, hiányzik a korábban esetleg megszokott, tudományos alaposságú törvényszerkesztői munka. Ma a minisztériumo kból nagy léptekkel menekülnek azok a köztisztviselők, akik valamit értettek a törvény megszövegezéséhez, akik valamit értettek ahhoz, hogyan kell más törvényekre és más ágazatokra is figyelemmel tárcaközi koordinációval jó törvényeket benyújtani. Hiszen v árja őket egy kevésbé frusztrált, de jobban megfizetett pálya, ahol nem a 80 és 90 ezer forintos bruttó fizetésért, hanem annak nettó többszöröséért más területen végezhetik munkájukat. Ezért tehát nem értem, miért a köztisztviselőkön kell kezdeni a hatéko nyság és a takarékosság programját, és miért nem erősödik meg az a kar, hiszen az állam alapvető érdeke, hogy megbecsült, törvénytisztelő, hatékony és egy hivatáspályát végigkísérni tudó köztisztviselői gárdája legyen. Egy másik javaslatot, amelyet Birta S ándor képviselőtársam nyújtott be, de magam is egyetértek ezzel és korábbi hozzászólásomban is erről beszéltem, szeretnék kiemelni, ami a 250. sorszámot viseli. A 101. § és a Ktv. 43. § (4) bekezdése módosítását tartalmazza. Megengedhetetlennek tartom azt, hogy egy kiszámítható és előre tervezhető előmeneteli rendszerben a hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörben 20 százalékkal a törvény meghatározott sávjaiban csökkenthesse az illetményt. Ez ebben a helyzetben kiszámíthatatlan vezetői túlka pásokhoz vezethet. Teljes mértékben egyetértek Birta Sándor képviselőtársamnak azzal a javaslatával, hogy ezt csak a minősítéssel összhangban tehesse meg, és ne vezethessen helyi önkényeskedésekhez, hiszen oly könnyű szembeállítani a köztisztviselőt a köza lkalmazottal, és oly könnyű szembeállítani kisebb és nagyobb településeken a munkanélküliek tömegével a hivatalban és állandóan a sajtóban és minden fórumon szapult és lebecsült bürokratával azokat, akik munkanélküliként kénytelenek élni. Ezért tehát javas lom, hogy nagy hangsúlyt fordítson a tisztelt parlament arra - és pártra való tekintet nélkül legyen az a törekvése , hogy a köztisztviselői kar a megerősítésében és bérének javításában ne kaphasson a hivatali szervezet olyan kiszámíthatatlan hatáskört, a mely nincs összefüggésben a végzett teljesítménnyel, nincs összefüggésben a megszerzett tudással, és nincs összefüggésben egy életpályán kialakított olyan tevékenységgel, amelyet a hivatal vezetője egy húzással 20 százalékkal csökkenthet. Ez a megszerzett jogok semmibevételét is jelenti, és olyan eredményekhez vezethet, hogy épp azok távoznak a pályáról, akiket a legnagyobb mértékben meg kellene tartani. Én nemcsak az önkormányzati köztisztviselők érdekében szólok, hanem a centrális irányítás alá tartozó hi vatalok dolgozói érdekében is. Aki járt manapság a földhivatalokban, az tudja, micsoda túlterhelt, túlfeszített munkában kell haragos és joggal türelmetlen ügyfelek, állampolgárok érdekében a köztisztviselői munkát végezni. Itt nem visszalépésre, hanem meg erősítésre lenne szükség. Aki tudja, hogy ez a szociális csomag, amelyet az előbb vitattunk, milyen pluszterheket jelent az önkormányzatok szociális osztályainál, a társadalombiztosításnál vagy a családsegítő intézeteknél dolgozók számára, aki tudja, hogy a hónap végén, közepén - de most már folyamatosan - a polgármesteri hivataloknál hosszú sorok kígyóznak és emberek sokasága áll a hivatal előtt, hogy ügyesbajos dolgát intézze, és arra kényszerítjük, mint ahogy erről a korábbiakban beszéltem, hogy újra és újra kérvényezze a neki mint magyar állampolgárnak joggal járó, megélhetéséhez az alkotmányban is biztosított összeget, akkor tudja, hogy itt nem a köztisztviselők útonútfélen való szapulása és munkájának szándékos lebecsülése és annak az örökös hangozta tása a cél, hogy túl sok bürokrata ül ezekben a hivatalokban, hanem nekünk, felelős országgyűlési képviselőknek mélyebbre kell nézni. Szólítom tehát azokat a képviselőtársaimat, akik nemrégiben még a köztisztviselők sorait gazdagították. Szólí tom azokat a parlamenti vezetőket is, akik főtisztviselőként a köztisztviselők
