Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3262 zenészekről, akik hangversenyeznek nagyzenek arokban, kamarazenekarokban; olyan rockzenészekről, akik koncertet adnak; olyan énekesekről, akik nagyobb színházakban, az Operett Színház vagy akár az Operaház munkatársaiként énekelnek, szerepelnek, és akik kisebbnagyobb helyi közösségben fellépnek az e lőadások között, illetve azokban az időszakokban, amikor színházi szünet van. Hadd hozzak fel egy nagyon egyszerű példát: Albertfalván az elmúlt héten föllépett néhány színész, operetténekes, népdalénekes egy utólagos anyák napi ünnepségen. A jelenlévők ne m voltak sokan: 3040 ember volt ott, de mégis, egy helyi közösségnek olyan fajta kulturális lehetőséget adott meg, ami számukra nagyon fontos. És ezeket az előadásokat nem mások szervezik, nem különböző szcenáriók, hanem nagyon egyszerű helyi közösségi ké pviselők - akár a Vöröskeresztre, akár a Mi Családunk Egyesületre gondolunk. Hadd folytassam a felsorolást azzal, kiket érint még ez a törvényjavaslat, a törvényjavaslatnak ez a passzusa: Színészeket érint, akik az évadot végigjátsszák a kőszínházakban, kö zben pedig tájolnak, járják a vidéket - a közelit és távolit , akik nyáron kisebb és nagyobb városokban lépnek föl, hogy kitűnő darabokkal szórakoztassák közönségüket. Haknizókat érint ez, és olyan egyszerű segédszínészeket vagy más előadóművészeket, akik például egy gitárral mennek el a különböző közösségekbe, hogy előadjanak bármilyen darabot vagy megzenésített verset, akik nincsenek benne abban a körforgásban, amit a budapesti színházi élet vagy egyegy nagyobb város színházi élete jelent, tehát nem rés zesülnek sem Szolnok város színházi életében, sem Zalaegerszeg színházi életében, hanem járják az országot és sokféle dolgot csinálnak. Olyanokat is érint - és olyanokat is érinthet - ez a törvényjavaslat, akik mondjuk, tudományosnépszerűsítő előadásokat szeretnének elmondani különböző közösségi házakban. Olyanokat is érinthet, akik például Szabó István történész dolgait szeretnék népszerűsíteni, hogy meg tudják mutatni a különböző történész iskolák közötti különbséget, hogy mit jelen például az ő munkássá ga. Olyanokat is érinthet, akik annak idején arról publikáltak, mit jelentett a katolikus egyház működése Lengyelországban a nyolcvanas évek társadalompolitikai változásaiban. Ezek olyan egyszerű és olyan életszerű dolgok, amik néhány közösséget érdekelhet nek. Érint ez a törvényjavaslat olyan előadókat is, akik iskolákban, gyermekjátszókban lépnek föl, bábszínházban adnak elő - és nem akarom most folytatni azoknak az alanyoknak a sorát, akiket érinthet ez a törvényjavaslat. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azok at érinti, akik meghívják őket, akik felkérik őket valamilyen előadás megtartására, hiszen nekik kell állni a törvényjavaslat szerint ezt a fajta 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Ha a 44 százalékos tbjárulék terhet jelent nekik, és ezt nekik kell kifizetni, bizonyára nem nehéz kitalálni, hogy csökkenni fog a megrendelések száma, és csökkenni fog a kulturális "fogyasztás" is. Hogy miért jó ez, ezt, tisztelt képviselőtársaim, nem nagyon értem. Az történhet meg, hogy ennek kapcsán az emberek ink ább zsebből fognak fizetni a kisebb közösségekben; az történhet meg, hogy bizonyos dolgok a feketegazdaság területére mennek át - bár a kultúrának a feketegazdaságban való részvételre elég csekély esélye van, talán a feketehaknizásra volna valamelyest, de az sem igazán éri meg. Hadd emlékeztessem önöket és az előterjesztőt az általános vitában elmondott észrevételeimre, amikkel a szerzői jogdíjak, illetve az ezeket megterhelő tbjárulék behajthatóságára utaltam. Két módon lehet a szerzői jogdíjat kezelni. A z egyik a közös jogkezelés, a másik fajtája pedig az egyedi jogérvényesítés. Tulajdonképpen az esetek döntő többségét a közös jogkezelés foglalja magába. Ennek az a lényege, hogy a szerzői mű felhasználása úgy történik, hogy gyakorlatilag lehetetlen a jogo sult engedélyét előre kérni, tehát a nyilvánosságra kerülő művek jogdíjai végül is utólag jutnak el az adott szellemi tulajdonoshoz. Itt arról az egyszerű helyzetről van szó, hogy ha az Illés zenekar
