Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 16 (83. szám) - Határozathozatal a Hírközlési Alapról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A helyi önkormányzatok 1995. évi új induló címzett támogatásáról, továbbá a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
3049 minden képviselő által látott javaslat kerülhessen a Ház elé és ott már - némi kis vita után - egyszerű szavazással dönthessünk. A 31 aránya a 187hez is riasztó, továbbá a 955 millió aránya a 33,6hoz i s riasztó, tehát át kell gondolnunk azt, hogy a jövőben a törvényen mindenféleképpen módosítanunk kell. Általános tapasztalatként megfontolásra ajánlom azt, amit már tavaly is javasoltunk, miszerint csak a céltámogatási feltételek szűkítésével tudjuk a köl tségvetés nehézségeit áthidalni. A törvény másik része - ami most előttünk van - a céltámogatási kiegészítő keretről szól. Világosi államtitkár úr világosan rámutatott arra: kétszer szerepelt az eddigi törvényben az a feltétel, miszerint a munkanélküliség mint paraméter szerepeljen azon feltételek között, aminek alapján ez elbírálható. Hogy gazdaságilag, társadalmilag elmaradott egy térség, az tizenegy paraméter szerint már definiált és a tizenegy paraméter között szerepel a munkanélküliség - logikusnak lát szik ezt kivenni a feltételek közül. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet egy általánosságra, éppen a CKKval, tehát a céltámogatási kiegészítő kerettel kapcsolatban, hiszen az alapszabályba is be lehetne iktatni azt - méghozzá egy nagyon egyszerű, valószínűle g egymondatos törvénymódosítással , hogy a társadalmilag, gazdaságilag elmaradott területek valamilyen szorzóval egyszerűen nagyobb támogatáshoz juthatnának, nem kellene külön célalapot kezelni, nem kellene külön pályázatot csinálni, és egyáltalán, appará tusi munkát is meg lehetne spórolni akkor, ha ezt egyetlen mondattal - valamilyen algoritmus szerint - az alapszabályba be tudnánk iktatni. Ezt javaslom általános megfontolásra. A harmadik gondolatom, ami csak alátámasztja a legelsőt: nem hangzottak el azo k a számok, hogy ha most megszavaznánk azt a javaslatot, ami előttünk fekszik, akkor az '96ban kereken 3 milliárddal terheli majd az akkori lehetőségeket, '97ben közel 3 milliárddal és '98ban még mindig egymilliárd fölötti összeggel fogja az akkoriakat terhelni. Tehát mindaz, amit első gondolatomban elmagyaráztam - miszerint hólabdaszerűen egyre kisebb és kisebb mozgástere marad a parlamentnek , fennáll, és ezt a mostani számok is bizonyítják. Ugyanakkor annak idején figyelmesen elolvastam - ez lesz az utolsó gondolatom - az Állami Számvevőszék jelentését, ami azt hiszem, tavaly júliusban jelent meg a '93. évi cél- és címzetttámogatások felülvizsgálatáról. Ott egy nagyon érdekes gondolatot láttam, pontosabban tényeket, miszerint a fel nem használt össze gek a már folyó beruházásoknál és az éppen akkor indulóknál - tehát a '93ban indulóknál - 11 milliárd forintot tettek ki - tehát '93ban a kettő együttesen 11 milliárdot. Ez még nem olyan meglepő, hiszen az önkormányzatok nem feltétlenül voltak felkészülv e arra, hogy felhasználják az összeget. Azonban meglepő számomra az, amit az anyagban olvastam, hogy ezt az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaság lehívta a központi költségvetésből, és az ő folyószámláján - nem felhasználva - kamatozott. Tekintettel arra, hogy most mindenféle megszorító intézkedésekről is tárgyalunk, és én most az önkormányzati bizottság tagjaként is, abban a sapkámban is beszélek, azt kell mondjam, hogy a 11 milliárd - amit akkor lehívtunk, és ami a forgóalapok likviditását nem javít otta a központi büdzsénél - körülbelül 4 milliárddal nagyobb összeg, mint ami például az a 20 százalék lenne, amit az önkormányzatoktól most likviditás címén esetleg elvonhatnánk. Ezért ezt is átgondolandónak tartom. Mindezekkel együtt úgy ítélem meg: a mó dosító javaslatok kevés száma azt igazolja, hogy a szakminisztérium jó döntést hozott, hiszen - 187 meg 31 - 218 javaslatra összesen három módosító érkezett, amelyeket természetesen nem fogadhatunk el. A bizottságban is úgy fogalmaztam, hogy szívem szerint megszavaznám az ópusztaszerit is és a diósgyőri kórházat is, viszont eszem szerint nem lehet, hiszen akkor a maradék 185öt is meg kellene, ha a szívem szerint szavaznék. Egyszerűen nem lehet, mert csak a 955 milliót lehet elosztani. Van azonban egy jogi probléma is: nem is szavazhatná meg a Ház a módosító javaslatokat, hiszen a módosító javaslatban szereplő összeg - egy bizonyos 200 millió forint az eredeti pályázat
