Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 15 (82. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2928 A törvénytervezethez kapott anyagok azt állítják , hogy ez a mostani rendelkezés 57 milliárd forint keresettömegcsökkentéshez fog vezetni. Őszintén szólva ennek megértése számomra kicsit problematikus volt, hiszen végeredményben nem extra bérkeretből fizették ki az átlagkeresetet sem, vagyis mindenképp en ugyanaz a bértömeg állt rendelkezésre. Tehát hogy ez az 57 milliárd hogyan varázsolódik elő, nem teljesen világos. Lehet, hogy ezen a címen valóban nem lesz kifizetve, de ottmarad ez az 57 milliárd a munkahelyeken, és más kifizetési csatornákon keresz tül eljuthat az emberekhez. S ha ez így van, akkor erre kellene a hangsúlyt fektetni, netán a más csatornákat világosabban megfogalmazni. Úgy tűnik nekem, hogy egy kicsit meglibbentjük a Pénzügyminisztérium felé azt az eshetőséget, hogy itt kereshet valami t. De nagy valószínűséggel itt nem fog keresni semmit. Ha pedig nem fog keresni semmit, akkor jobb a helyzet. Ha mégis fog keresni, akkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a megoldás a megspórolt pénzről való rendelkezés nélkül erkölcsileg elfogadhatóe. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Végeredményben úgy érzem, hogy kiérleletlen anyagot kaptunk. Lehet, hogy az a baja, hogy túl sokáig érlelték, mert sokszor előfordul, hogy túltárgyalunk egy anyagot. Lehet, hogy az a baja, hogy a minisztérium nem k orábban vállalta fel a huszárvágást és nem mondja azt, hogy ha eddig nem egyezünk meg, akkor én egy világos koncepciót beviszek. Most egy kicsit ilyen maradékanyagot kaptunk, aminek nemcsak a kiérleletlenségét érzem veszélyesnek. Ha egybevetem azzal, hogy a foglalkoztatási törvénnyel sem sikerült egy érdekegyeztetői megegyezéshez eljutni, hogy a Bokroscsomagról már ne is beszéljek, akkor elindulunk egy úton, amely rögösebb lesz, mintha a másik úton mennénk tovább. Mert azt jól tudjuk, hogy az érdekegyeztet és rögös út. De nincs más út, mint az érdekegyeztetés útja! És ez nem magyar dolog és nem feltétlenül az ellenzék szája, nem egyfajta kacérkodás az ellenzéki politikus és a szakszervezeti erők között, hanem egész más. Erre hadd idézzek egy Európa Uniós an yagot abból a fehér könyvből, amelyet az Európai Közösségek Bizottsága készített az Európa Tanács számára a versenyképességnövekedés és foglalkoztatás középtávú stratégiájáról. Ebben olvasható többek között az is, hogy az egyes piaci szereplők egyeztetett intézkedései nélkül semmilyen szükséges átalakítás megvalósítására nincs lehetőség. Mondja ezt egy olyan országcsoport, amelyben tulajdonképpen majdnem minden lényegesen fejlettebb, mint nálunk, a szükséges átalakítások kisebbek, mint a nálunk szükséges á talakítások, ahol a kormányok megosztottak a tekintetben, hogy vannak köztük szociáldemokraták, vannak köztük kereszténydemokraták és más konzervatívok. és ezek együttesen mégis azt tudják mondani, hogy nem lehet megvalósítani az átalakulást a piaci szerep lők egyetértése nélkül. A kormány most elindul és átalakítási rohamban dolgozik. Feleslegesen dolgozik, ha ehhez nem tudja a társadalom egyetértését megszerezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Héthy Lajos, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára. DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem ezt a sanyarú sorsú é s ha nem is túl sok sikerrel, de agyonegyeztetett törvényjavaslatot akarom védelmembe venni, csupán a kormány magatartását minősítő néhány kitételre szeretnék reagálni. (18.50) Sándorffy képviselő ú r azt mondotta volt, hogy a kormány a szakszervezeti jogok szűkítésére törekszik. Nagyon örülnék annak, hogyha ezt az állítást, ami teljes mértékben megalapozatlan, tényekkel tudná alátámasztani. A kormány - éppen ellenkezőleg - szakszervezeti jogok, kolle ktív tárgyalások, megállapodások megerősítésére törekszik, nem öncélúan, hanem azért, mert úgy hiszi, hogy ez a társadalmi, ipari béke fontos garanciája.
