Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 15 (82. szám) - Határozathozatal a Központi Ifjúsági Alapról szóló 1993. évi XXV. törvény hatályon kívül helyezéséről, a Gyermek- és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az országos népszavazás kezdeményezésének elutasításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
2913 közvet lenül választják a választópolgárok, vagy pedig az Országgyűlés választja meg a köztársaság elnökét, esetleg az Országgyűlés egy ad hoc ülésén kibővített grénium, ahogy a Német Köztársaság választja meg. Ennek keretében vetődik fel a jelölés kérdése is. Me rt egészen másként vetődik fel a jelölés lehetősége, a jelöltállítás módja, a szóba jöhető személyek kiválasztása, ha azt közvetlenül az állampolgárok választják és ők kapnak jelölési jogot, vagy ha az Országgyűlés választja meg és az országgyűlési képvise lők kapnak, ahogy a hatályos alkotmányban jelenleg 50 képviselő ajánlása szükséges a köztársasági elnök jelöléséhez. A harmadik megközelítési mód és lehetőség az alkotmányozási megközelítés. Nevezetesen az, hogy ki alkotmányozzon az orszá gban, ki hozza meg az alkotmányra vonatkozó döntéseket és milyen eljárás keretében. Erre vonatkozóan az ismert modern demokráciákban is szigorúan különválasztják az új alkotmányok, vagy a teljesen, vagy az általános erővel módosított alkotmányok elfogadásá ra vonatkozó eljárást és az alkotmányok részleges módosítását. Ha például az első esetre vonatkozóan a kialakulóban lévő magyarországi alkotmányozási folyamatot nézzük, akkor azt látjuk, hogy amennyiben az Országgyűlés elfogadja a holnap beterjesztésre ker ülő alkotmánymódosításra és a Házszabálymódosításra, illetve alkotmányelőkészítő bizottság létrehozására vonatkozó javaslatot, ebben az esetben öt vagy hat párt tagjai, összesen 25 fős bizottság lesz az a szakmai politikai fórum, amely előkészíti a vitát . Az előkészítés után a 386 képviselőből álló Országgyűlés négyötöddel fogadja el, erősíti meg az alkotmányt, és ezt követően a hatályos népszavazási törvény előírása szerint, népszavazáson kell megerősíteni az alkotmányt. Tehát a jelenleg hatályos népszav azási törvény is alkotmányozóvá emeli a népet, alkotmányozóvá emeli a választópolgárokat, és még azt is hozzáteszi, hogy az elfogadástól, megerősítéstől számított két éven belül nem lehet módosítani az alkotmányt, csak ismételten népszavazással. Azt követő en pedig az alkotmány rendes előírásai szerint lehet majd módosítani a törvényeket. Tehát láthatjuk jól, hogy a magyar jogi megoldás és a kialakulóban, készülőben lévő ötpárti konszenzus is afelé megy, hogy megfelelő szakmaipolitikai egyeztető fórumokat, végső soron pedig a nép által való megerősítés révén a népet alkotmányozóvá, alkotmányt elfogadó erejű közösséggé tegye. Másként alakul a helyzet az alkotmány részleges módosításával kapcsolatban. Itt vetődik fel az alkotmány 2. § (2) bekezdésének értelmez ése, amellyel kapcsolatban a népszavazást kezdeményezők és az Alkotmánybíróság homlokegyenest ellentétes értelmezésre jutott. Az alkotmánynak ez a paragrafusa, a 2. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Attól függően, hogy ki melyikre teszi a hangsúlyt, vonhat le következtetést arra vonatkozóan, hogy például az alkotmány módosítása során is csak akkor érvényesül a népszuverenit ás, ha a nép hozza meg az alkotmány módosításával kapcsolatos döntést, népszavazás útján. Az Alkotmánybíróság ezzel szemben azt mondotta, hogy a képviseleti demokráciákban az elsődleges döntéskialakítási eljárás és alkotmányozási megoldás az Országgyűlés á ltal való alkotmányozás és alkotmánymódosítás, és a népszavazás útján való hatalomgyakorlás csak kiegészítő, komplementer jellegű lehet. Van egy negyedik megközelítési lehetőség is a népszavazás kezdeményezése kapcsán, ez pedig a jogi megközelítés. Bár az ügy, amellyel kapcsolatban csak néhány elemet villantottam fel, nagyon bonyolult, szociológiai, alkotmányozási, alkotmányjogi problémákat vet fel, végső soron a kormányformára kiható jelentőséggel, a jogi kérdés, a népszavazás kezdeményezésének a jogi megí télése viszonylag egyszerű. Véleményem szerint a jogi megközelítés során elsősorban azt kell eldönteni, hogy a népszavazás kezdeményezése, az aláírások gyűjtése, a kérdések megfogalmazása, az aláírások számának hitelesítése az ügydöntő népszavazás kezdemén yezése esetén a megkövetelt százezer aláírás és végül a kérdések által elérni kívánt cél törvényszerűe, alkotmányos vagy sem. Ezeket a kérdéseket kell jogilag megítélni. Ezen nem is kívánok túlterjeszkedni a továbbiakban és a népszavazási kezdeményezésnek csak a jogi hátterével és összefüggéseivel kívánok foglalkozni.
