Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
2876 egymástól. Azt mi értjük, hogy a ko rmány a pótköltségvetésben a Bokroscsomag törvényi hátterét akarja biztosítani és a koncepció pénzügyi követelményeit akarja szentesíteni. Csupán azt nem értjük, részben, hogy miért ilyen későn, másrészt hogy miért olyan korán, hisz ha csak egy tényt emlí tek, akkor a csomag részletes vitája még csak most fog következni. Engedjék meg nekünk, hogy az ellenzékben legalább a remény éljen, hogy az egész csomag radikálisan módosulhat. Különösen ha figyelembe vesszük az eddig megismert szakszervezeti véleményeket , javaslatokat, egyes kormánypárti képviselők felszólalásait. S igaz ugyan, hogy az elmúlt időszakban számtalan jel figyelmeztetett már bennünket, még ma is szeretnénk komolyan venni miniszterelnök úr '94. szeptember 27ei (sic!) szavait. Azt mondta: "A mo stani kormánytól eltérően mi nem konfrontálódni akarunk a társadalom különböző rétegeivel, hanem mi mindenkivel, a társadalommal, érdekvédelmi szervezetekkel egyetértésre törekszünk, hiszen ez lehet az egyik garanciája a kormány hosszú életű működésének." Természetesen én elfogadom, ha ez a pénzügyminiszterekre nem vonatkozik, hisz ők jönnek és mennek, s végül is az előterjesztők ők. "Nagyon fontosnak tartanám - mondta a miniszterelnök úr , hogy a törvények előkészítésekor az ellenzék véleményét kikérjük, és lehetőség szerint törekedjünk a megegyezésre. Ha az MSZP és az SZDSZ kétharmados többséget érne el a parlamentben, mi akkor is az ország érdekeit fogjuk szem előtt tartani, és törekedni fogunk az egyeztető tárgyalásokra az ellenzéki pártokkal." Mi, elle nzéki pártok úgy véljük, hogy most valóban az ország nem rövid, hanem hosszú távú érdekeit kellene szem előtt tartani, valóban erről van szó és mi ellenzékiek sajnos csak itt és ilyen módon tudunk véleményünknek hangot adni. Lehet persze, hogy ezek az ígér etek ma már nem is igazán aktuálisak. Legalábbis erre engednek következtetni miniszterelnök úr április 19én elhangzott mondatai, amit talán megrovásnak is felfoghattunk volna. "Politikai csetepaté uralta el a tisztelt Házat gazdasági érvek és ellenérvek ü tköztetése helyett." Mi, kereszténydemokraták ezt a vádat visszautasítjuk. Természetesen ahhoz, hogy igazán komoly gazdasági érvek és ellenérvek ütköztetéséről lehessen szó, több dolog hiányzik. Például a tolerancia a kormányzati oldalról, ahol olyan monda tot is hallottunk, hogy a kormány nem gondolta, hogy ilyen hosszú vita fog folyni erről az intézkedési csomagról. De leginkább az a baj, hogy a beterjesztő igen szűken mérte az ütköztetéshez szükséges információkat, amiből a képviselők, közöttük kormánypár ti képviselők is a központi költségvetés pozícióját jelentősen befolyásoló, például elkülönített állami pénzalapokról, települési, tbönkormányzatok pénzügyeiről is információt kaphattak volna. Úgy tűnik, a kormány valóban spórolós, legalábbis ami a törvén yi előírások végrehajtását és a képviselők lelkiismeretes, felelős döntését megalapozó információkat illeti. De például a pótköltségvetés indoklásában nincs egyetlen adat sem a Távközlési Alapról, holott a javaslat 16 milliárd forinttal rövidítené meg. Vag y azt sem tudjuk pontosan, hogy hogyan is korszerűsítenék az államigazgatást, amivel akár még egyet is érthetnénk, hogy hány közalkalmazottól és hány köztisztviselőtől akarnak megválni az idén, milyen feladatok váltak feleslegessé, ahol létszámot lehet meg takarítani, de ennek ellenére e lépést előre törvényesíteni szándékoznak. Sok tehát a bizonytalansági tényező a pótköltségvetésben, ezt már sokan elmondták. Ma már azt sem igazán lehet tudni, hogy ki is gondolja komolyan a kormányzópártok közül például a t andíj bevezetését. Szekeres Imre frakcióvezető úr, aki a '95. szeptember 1jei bevezetést elkerülhetőnek tartja, vagy Fodor Gábor miniszter úr az SZDSZ részéről, aki viszont nem? Mi azt gondoljuk, hogy a 2000 forintos tandíj bevezetése a felsőoktatásban sz eptember 1jétől nem megvalósítható, mert nem készítették elő kellően. Annak egy évvel való elhalasztását fogjuk javasolni, és remélem, kormánypárti képviselőtársaink ebben támogatni fognak bennünket. Hiányoljuk továbbá - amennyiben még megpróbáljuk komoly an venni a kormány ígéretét - a feketegazdaság felszámolásáról szóló kormányzati elképzelések részletes kidolgozását, mivel
