Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
2872 Kérdések, amelyekre a pótköltségvetésben választ nem kapunk, legfeljebb csak a szél susogásától... És hol vannak azok az eszközök, amelyek rem ényt adnának arra, hogy ezek a célok megvalósulnak? Látunke, hallunke exportösztönzési programról, amely egyébként sok éve hever - sajnálatos módon csak részleges megvalósítás formájában - egy minisztériumban, vagy strukturális átalakítási programról? Va n valami? Valami növekedésösztönző? Sajnos nincs. A külkereskedelmi kirendeltségek bezárásától nem fog javulni a magyar fizetési mérleg. Attól legfeljebb tovább romlik nemzetközi megítélésünk, külgazdasági manőverképességünk. Én sajnos akármilyen buzgalomm al olvastam ezt a pótköltségvetési füzetet, nem láttam érdemi végrehajtási eszközöket nevesíteni, és nem tudok szabadulni attól a gyanútól, hogy pénzügyi kormányzatunk egyetlen végrehajtási eszköze az, hogy el kívánja inflálni a közelmúltban bekövetkezett jövedelemkiáramlást. Elinflálás... Nem egyszerűen tévedés, hogy a kormányzat esetleg ismerethiányból - mint egyes rosszhiszemű bírálói mondják - megfeledkezett a bevezetett eddigi intézkedések inflatorikus hatásáról. Ahogy visszanézek az elmúlt tíz hónapra , több olyan esemény van, amely gyanúmat nem megalapozatlanul táplálja. Önmagában a kormányzati cunctatorkodás. Fabius Maximust 2200 évvel ezelőtt Rómában a cunctator jelzővel minősítették; dicsőítették, hiszen a csatából való kitéréssel, a nehéz feladatok tól való elhatárolással megmentette Hannibáltól a Római Köztársaságot. De az a cunctatorság, ami az elmúlt tíz hónapban volt tapasztalható bizonyos szükséges és népszerűtlen lépések megtételében, az annyit jelentett, hogy az inflatorikus hatások most egy i dőben, egy negatív koncentrációs hatással jelentkeznek! (12.20) És bizony inflációgerjesztő hatású voltak a múlt évi osztogatások mindenfelé, és inflációs hatásúak a pénzdrágítás politikája, amely természetesen jövedelmeket csoportosít át a pé nztulajdonosok és a pénzfelhasználók javára. De hát ez már 46 milliárd forintos kamattöbbletet jelentett. Vagy ez is csak a Pénzügyminisztérium rossz becslési képességének tudható be? És végül a fő inflációgerjesztő hatás, tisztelt képviselőtársaim, az a n agy számú és teljesen szerencsétlen nyilatkozat, amely az ország pénzügyi helyzetéről elhangzott, amely bizalmatlanságot gerjesztett nemcsak a nagyvilág üzleti, pénzügyi köreiben, hanem a lakosságnál is, ami felerősítette az inflációs várakozásokat. Ezt mé g szinte számszerűsíteni is lehet! Éppen itt lenne az ideje ezeket abbahagyni és takarodót fújni az ilyenfajta riogatásokhoz, amelyek mind inflációt erősítenek. De ha egyszer egy infláció kikerül az ellenőrzési zónából, annak viszont nagyon súlyos következ ményei vannak. Nos, mit jelezhetünk előre a jövőbe? Mennyire lehet sikeres ez a pótköltségvetés? Nem vitatom, hogy a jelenlegi nemzetközi konjunktúrális helyzet alapján a fizetésimérlegjavítási cél reális, el is érhető, és különösen biztos talajra tudjuk helyezni, ha ehhez megfelelő, végrehajtható exportösztönzési, intézkedési terv kerül. Tamás vagyok abban, hogy a költségvetési deficitelőirányzat teljesül. Nagymértékű bizonytalanságok vannak a költségvetés bevételi oldalán, nemcsak a privatizációban, han em egyéb exogén hatásokból adódóan. Akik ismerik az elmúlt évtizedek tervezéstörténetét, azok nem igényelnek bővebb bizonyítást arról, hogy exogén hatásokat nem lehet tervezni. A Magyar Tudományos Akadémia se tudta soha megtervezni előre a jövő évi vagy az elkövetkező ötéves tervidőszak tudományos eredményeit. Ugyanígy nem lehet - és nem lehet pontosan - megtervezni a privatizációs bevételeket, külkereskedelmi folyamatokból, lakossági magatartásformákból várható hatásokat. Itt bizony mindannyiunknak számoln ia kell azzal, hogy ez a deficit nem 156 milliárd lesz, hanem annál lényegesen több, és aligha lesz lényegesen alacsonyabb, mint az eredeti összeg. Ezt bizony jobb lett volna megalapozni. Summázatul: hogyan minősítem én ezt a pótköltségvetést? Már jelentős en eltértünk az eredeti szándékoktól, és ilyenkor - megbocsátanak, tisztelt képviselőtársaim - az ember időnként némi intuíciónak is helyt ad. Ez a pótköltségvetés olyan, mint egy álarcosbáli felvonulás. Az újkori vagy a
