Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Központi Ifjúsági Alapról szóló 1993. évi XXV. törvény hatályon kívül helyezéséről, a Gyermek- és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
2842 természetes és kodifikált feladat. De említhetném legalább ilyen jogosan a lakóhelyhez való ragaszkodást, a lakóhely megismerését vagy a hazaszeretetre történő nevelést. Tehát javaslom, hogy vagy által ánosan fogalmazzuk meg, fogalmazzák meg az előterjesztők a célokat vagy pedig ha kodifikálnak egy részcélt, akkor többet is kell kodifikálni, mert sajnos, ellentmondásba kerülnek az eredeti szándékkal. Nem tartom és nem tartjuk alkalmasnak, hogy ebből a mi nimális összegből - bár nem készültek számítások, de az előzetes számításaink alapján nem lesz egy óriási összeg - díjakat adományozzanak. Azért nem tartjuk célszerűnek, mert vannak az ifjúságot segítő kiváló emberek számára díjak, rendelkezésre állnak a k ormány, a Művelődési Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium számára is olyan díjak, amelyek jutalmazzák az ifjúságot segítő szakembereket vagy kiválóságokat. Úgy gondolom, erre nem célszerű újabb összeget fordítani. A másik törvénytervezetről, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról is szólnék néhány szót. Ez a törvénytervezet sokkal kevésbé kidolgozott, mint az előző volt, az előkészítők, illetve a törvényalkotók valószínűleg úgy gondolták, hogyha részletes szabályokat állapítanak meg, akkor nehéz helyzetbe kerülnek. Ha viszont úgy gondolták, akkor úgy vélem, jogtalan az a sok kritika, ami a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt érte, hiszen valóban egy keretjellegű kormányhatározat alapján működött. Meg kell mondjam, hogy a '8990es években sz ámos helyen helyi, regionális vagy megyei szervezet jött létre és a vagyon ezekhez a szervezetekhez került, ami valóban helyes is volt, hiszen nem célszerű egy ilyen óriási vagyont egy központban összetartani. Azok a remények vagy azok a - ha úgy tetszik - veszteségek, amelyek a sajtóban megjelentek és az a kritika, hogy nem kapott nyilvánosságot, úgy hiszem, ez nem reális kritika. Valójában célszerű lenne ezeket a kritikákat befejezni, hiszen számos esetben tájékoztatást kaptak azok, akik kértek, illetve a z oktatási bizottság is - amely az ifjúság ügyeivel is foglalkozott az elmúlt parlamentben - részletes kimutatást kapott erről a vagyonról. Egy illúziót azonban szeretnék eloszlatni. Ez a vagyon értékében napról napra csökken, mert egyszerűen az épületek á llaga, miután kellő pénz nem állt rendelkezésre a költségvetésben, napról napra romlik. Teljesen természetes, hogyha a költségvetés nem tudja finanszírozni az épületek fenntartását, renoválását, karbantartását, modernizációját, akkor ez a vagyon napról nap ra kevesebbet fog érni és rendkívül nehéz ezen vagyonnal gazdálkodni. Semmiféle lehetőséget nem látunk és ebből a törvénytervezetből nem derül ki - meg kell hogy mondjam , hogy milyen forrásokból és milyen módszerrel kívánják ezt a vagyont napi állapotána k megfelelően jobb helyzetbe hozni, milyen forrásokból próbálják vagy fogják megteremteni azt az óriási összeget, amivel a különböző táborok vagy a különböző létesítmények karbantartását, sőt néha azt mondom, hogy az életveszély elhárítását meg tudják olda ni. (10.00) Számtalan esetben olyan cikkek jelentek meg, hogy e vagyont eladták. Mint a kuratórium egyik tagja, szeretném elmondani, hogy '93 elejétől, a kuratórium működésétől kezdve senki nem adott semmiféle hozzájárulást a vagyon eladásához. Pontosan az ért, mert a kuratórium döntése alapján úgy ítéltük meg, hogy jelen pillanatban nincs lehetőség arra, hogy vagyoni eladásból fejlesztés történjen. Természetesen, ha törvénytelenség történt, akkor a törvénytelenséget ki kell vizsgálni és a felelősöket felelő sségre kell vonni, de a kuratórium nem járult hozzá, sőt már egy előzőleg tervben elkészített vagyoni eladást is megakadályozott. Visszatérve a közalapítvány tényére, úgy hiszem, hogy közalapítványt akkor lehet létrehozni, ha megjelöljük, milyen közfeladat okat lát el. Ez sajnos hiányzik a törvénytervezetből, és úgy gondolom, célszerű lenne pontosabban definiálni, már csak a védelem érdekében is, hogy melyek ezek a közfeladatok, hiszen nagyon nagy elvárás van a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal s zemben, nem lenne célszerű, ha teljes egészében a fiatalok sportolását, nyaraltatását, táboroztatását, kulturális programját ezen közalapítvány vagyonaként képzelné el akár a parlament, akár az ország. A védelem miatt nagyon pontosan meg kell határozni, és tulajdonképpen segítségként mondom,
