Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
2825 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csendben kellene lennünk, hisz a meghozandó törvény végrehajtásáért majdan felelős tárcavezetők kényelmesen alszanak, min t koalíciós képviselőtársaim többsége is. Nem illik álmaikat megzavarni, ellenzéki izgágasággal, érvekkel. De ha a házbizottság már így döntött, hogy éjfélre teszi ezt, a társadalom egészét mélyen érintő törvénytervezetet, mégis csak el kell mondani egy vi déki képviselőnek is a véleményét arról, hogy mi lesz a következménye ennek a törvénytervezetnek. Bokroscsomagként vonult be a parlamenti retorikába, pedig hát a miniszterelnök úr szentesítette a nyilvánosság előtt tö bb alkalommal is, hogy keresztülviszi a Házon Bokros pénzügyminiszter úr tervezetét, ezért nem Bokroscsomaggal kell a társadalmat hitegetni, kábítani, nyíltan, őszintén ki kell mondani, hogy ez a Hornkormány tíz hónap alatt harmadik kormányprogramja. Har madik kormányprogramja, amelyik július óta folytonosan kapkodással, zagyvasággal, folytonosan pánikkeltéssel és most a legsúlyosabb pánikkeltéssel riogatja a társadalmat. Pedig köztudott, hogy sem a külföldi tőke, sem a hazai vállalkozók nem szeretik a pán ikhangulatot, nem szeretik az izgágaságot, nem szereik a kapkodást, általában a tőkének az a természetrajza, hogy a társadalmi konszolidációt kedveli. Nehéz helyzetben van a képviselő, még nehezebb helyzetben van a társadalom, ha belegondol abba, hogy ez a törvénycsomag milyen kényszerpályára tereli a parlament működését. A Bokroscsomag ugyanis, vagy a kormány harmadik programja nincs köszönő viszonyban a hiányzó modernizációs törvénnyel, a most hatályos élő törvényekkel, nincs köszönő viszonyban a tb kett ős alternatívái 1995ös költségvetésével, de nincs köszönő viszonyban a foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvénymódosítási tervezettel. Harmóniában sincs a Magyar Köztársaság alkotmányával, és nincs még köszönő viszonyban a pótköltségvetéssel sem. Ha cs ak annyiban nem felesel a pótköltségvetéssel, hogy pénzügyminiszter úr ott megígéri Magyarországnak, hogy amennyiben a 150 milliárdos privatizációs bevétel nem jön be, akkor még a mostaninál is drasztikusabb pánikcsomagot terjeszt októberben a parlament el é. Ilyen körülmények között a társadalom aligha tud építkezni, a vállalkozók aligha lehetnek biztosak a dolgaikban, mert egyegy ilyen csomag nemcsak a gazdaságot, a társadalmat is igazán megzavarja. Őszintén megvallom, március elejére éppen Bokros Lajos p énzügyminiszter úr és Békesi volt pénzügyminiszter úr nagyon cizellált érvei, csoportosított adatai alapján mármár elhittem, hogy Magyarországon olyan katasztrofális a helyzet, hogy a családi pótlékot, a gyedet, a gyest kell elvonni a társadalomtól. Elhit tem, hogy 21 törvényt össze kell zagyválni, amelyikben bennefoglaltatik a háztartási tüzelőolajtól kezdve a fogorvosi ellátáson keresztül az illetéktörvényig, és hadd ne soroljam, még mi minden területig; bár nagyon őszintén megmondom azt is, hogy történés zként István király törvényeitől máig tanulmányozom a corpus jurist, ennyire zagyva, ennyire sok mindent markoló törvényt még nem találtam, és a korábbi törvények szerint is nehéz volt a társadalomnak élni, nem tudom, hogy eszerint hogy fog élni. Az én hi temet viszont, és azt hiszem a társadalom hitét is a nehézségekben és a társadalmat bajból kivezetni szándékozó restrikciós gazdaságpolitikában nagyon megingatta a szakszervezet lapjának az a híre, amelyik a múlt héten, csütörtökön látott napvilágot, és kö zölte, miközben ilyen érveket használ a pénzügyminiszter és a volt pénzügyminiszter, azért az országnak van 12 milliárdja egyetlen bank kisegítésére, amelyik az érvek szerint a bank privatizációs bevételi vagy eladási értékét növelte volna. Közben kiderült , hogy az a bank egy fabatkát sem ér egy nyugati pénzügyi társaság vagy szakmai befektetők szemében, mert ahonnan 400 millió forint névértékű kötvényt, amelyiknek a piaci értéke majdnem 800 millió, csak úgy el lehet lopni, az nemigen érdemli meg azt a fajt a figyelmet, amelyet bankprivatizációkor szoktunk tapasztalni. (23.30) De tovább ingatja a társadalom hitét a ma kiszivárgó hírek serege, amelyek már az OTPt is belekeverik ebbe az adományozási hajlandóságba. Most már értem, hogy Bokros Lajos pénzügyminis zter úr miért nem volt hajlandó a költségvetési bizottság egyhangú meghívásának
