Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
2819 Köszönöm. Megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából; őt Dávid Ibolya fogja követni. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF) : Eln ök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A csomagtörvény egészségügyet érintő kérdéseiről szólok. Gondolhatják azt, hogy keveset szándékozom mondani, hiszen ebben a csomagban csak néhány pontot említhetnénk meg. Ezek nagy részét képviselőtársaim már részletezték. Beszélhetnék a táppénzcsökkentésről, a betegszabadság konstrukciójának a kialakításáról. Nagyon sok szó hangzott el erről. Azt azonban még nem említették, hogy ráadásul hibásan fogalmazták meg a törvényben, hiszen a mondat úgy szól, hogy annak jár a beteg szabadság után táppénz a 25. nap után, akinek betegszabadság nem jár. Nagyon érdekes megfogalmazás ez. Gondolom, elgépelték - ez is csak azt jelzi, hogy ezt a törvényjavaslatot milyen gondos előkészítés előzte meg. A baleseti járulék mértékének kialakulásá ról is csak egy szót szólok. A vállalkozásban kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak 44 százalékos baleseti járulékot szándékoznak megállapítani, ami enyhén szólva érdekes, hiszen az egész társadalombiztosítási járulék más körök számára 44 százalé k. Mit szándékoznak nyújtani ezért a 44 százalékos baleseti járulékért, s vajon ennek az alkotmányosságát megvizsgáltáke? De a lényeg, amiről beszélni szeretnék, az egészségügyi ellátórendszerek átalakításával kapcsolatos rendkívül halvány é s furcsa elképzelések, rendkívül érdekes megfogalmazások. Az indoklásból idézem ezt a részt: "Az egészségügyi szolgáltatások felülvizsgálata alapján sor kerül az egyes, nem gyógyító célú ellátások igénybevételének korlátozására, illetve a társadalombiztosí tási rendszerből történő kiemelésére." Nézzük meg, hogy milyen változásokról van itt szó, amiket "nem gyógyító"nak titulálnak! Annak az egyetlen anyagnak az alapján, ami a kezünkben lehet, a Népjóléti Minisztériumban készült egy koncepció, amit hírtelenjé ben elkészítettek azok után, hogy néhány perc alatt sikerült a Pénzügyminisztérium ötletgazdáinak bebizonyítani, hogy a járóbetegszakellátás után fizetendő 500 forintos hozzájárulási ötlet sokkal többe kerül, mint ha el se kezdenék. Ezek után elindult egy hevenyészett munka. Ebből a hevenyészett munkából idézek néhány dolgot; azóta még néhány újabb ötletet is hallhattunk. Tehát miről is szól ez az elképzeléssorozat, ami megjelenik a csomagtörvényben is? Ez a fogászati ellátás társadalombiztosítási támogatá sának alapvető szűkítése. Rendkívül érdekes elképzeléseket tartalmaz. Tizennyolc éves korig a társadalombiztosítás fedezi a fogászati ellátást, majd ezek után az időskorúak rágóképességét biztosító hagyományos protetikát, azaz fogpótlást. Ha csak ezt nézi az ember, akkor elgondolkodhat rajta, hogy vajon ennek a kormánynak mi a célja: várja meg mindenki, amíg nem marad foga, és utána majd a protézist támogatja a társadalombiztosítás? Tudniillik ebben a javaslatban ez van! Annál is kevésbé érthető ez a heveny észett, szedettvedett javaslat, hiszen elkészült a fogászati ellátás reformjának teljes anyaga, és a bevezetésre csak azért nem került sor tavaly nyár közepén, mert nem volt elegendő forrás ehhez a társadalombiztosítás költségvetésében a közalkalmazotti t örvény végrehajtása miatt. Ezt a koncepciót szakmai körök dolgozták ki, hozzáértő emberek, akik részletesen meghatározták akkor, mit jelent a sürgősségi ellátás, és részletesen meghatározták akkor, hogy a társadalombiztosításnak mit érdemes teljes körben t ámogatni és mihez kell hozzájárulást kérni. Az egész programnak az volt a lényege, hogy a fog megtartását támogassa, a fogpótlást kevésbé, mégpedig éppen azért, mert mind az egészségügyi ellátórendszernek, mind a társadalomnak az az érdeke, hogy az emberek akkor menjenek fogorvoshoz, amikor a fogukat még meg lehet őrizni, és ne akkor, amikor már protézist kell készíteni. Ez a program ott van a Népjóléti Minisztériumban. Annyi fáradságot talán lehetett volna venni, hogy kihúzzák a fiókot, kiemelik ezt a prog ramot, és esetleg némi aktualizálással, már nem ilyen ad hoc ötletekkel kell a társadalom elé állni, és nem kell megrémíteni az egész társadalmat ezzel a koncepcióval.
