Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2809 Utolsó napirendi pontunk, ami mára ki volt tűzve: a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárás a. Az előterjesztést T/817. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/817/213. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót, elsőként Sepsey Tamás képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fór um képviselőcsoportjából. Őt Bernáth Varga Balázs képviselő úr követi - nem látom őt; akkor Csóti György képviselő úr fogja követni. Sepsey képviselő úr, öné a szó. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Há z! A stabilizációs törvénycsomag általános vitájának a tapasztalatait, azt hiszem, mindannyian már le tudtuk vonni. Beigazolódtak az ellenzék ellenvetései: egy ilyen törvényjavaslat tárgyalhatatlan. (22.00) Tárgyalhatatlan, hiszen a fölszólalások tárgyban, témában igen messzire vannak egymástól, nehezen alakul ki egy olyan kép, amely a törvényhozás tagjai számára átlátható lenne. Miért van szükség azonban erre a törvénycsomagra? Egy olyan aspektusát szeretném megvilágítani ennek, amiről már ebben a Házban h angzott el fölszólalás, de talán még nem kellő súllyal érzékelik képviselőtársaim, hogy milyen valóságos veszély fenyegeti az állampolgárok információs önrendelkezési jogát. A stabilizációs törvénycsomag VI. fejezete tartalmazza a polgárok személyi adatain ak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítására vonatkozó javaslatot. Első pillanatban fölmerül az emberben a kérdés, ugyan már mi köze a stabilizációnak ezen törvényjavaslat módosításához. Az indokolásban olyan közhelyszerű m egfogalmazások vannak, hogy a közigazgatás hatékonyságának növelése, a korrupció elleni küzdelem jegyében indokoltak ezek a módosítások. Az első pillanatban nyilvánvalóan jól is hangzanak ezek az érvek, hisz melyik képviselő meri vállalni azt, hogy ebben a Házban azt mondja, hogy ne kelljen küzdeni a korrupció ellen. Melyik képviselő meri vállalni, hogy azt mondja, nem kell nekünk hatékony közigazgatás. Mégis azt hiszem, föl kell vállalni azt a terhet, hogy a VI. fejezet rendelkezéseivel szemben nagyon éles ellenvetéseket tegyünk. S ezek az ellenvetések nem abból adódnak, hogy jelenleg ellenzéki pozícióban van a Magyar Demokrata Fórum, hanem ezek az ellenvetések abból adódnak, hogy ez az ország 1990 tavaszán eldöntötte, hogy demokráciát akar építeni, s eldön tötte, hogy szakít a totalitárius államnak az eszméjével, határozott arról, hogy soha többet nem fogja lehetővé tenni, hogy az állampolgárok a közigazgatásnak teljes egészében kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Elképzelhető, h ogy egyesekben most az a gondolat fogalmazódik meg, miért ijesztgetem én a törvényhozás tagjait, miért festegetek rémképeket. Arra kérem önöket, tessenek elolvasni a VI. fejezetet, és akkor talán osztozni fognak többünk aggodalmában. Hogy mennyire nemcsak a jelenlegi ellenzékben merülnek fel ilyen gondolatok, hadd utaljak arra, hogy a Beszélő legutóbbi számában szintén igen éles kritikával illették a programcsomag VI. fejezetét! Ahhoz, hogy teljes mélységében át lehessen érezni az ellenzéknek az ellenérveit , szükséges, hogy ismerjük a 15/1991. április 13i alkotmánybírósági határozatot. Az idő későre jár, nem kívánok visszaélni képviselőtársaim türelmével, ezért eltekintek a korábbi szándékomtól, hogy bizonyos szakaszokat szó szerint fölolvassak az Alkotmány bíróság határozatából, de hangsúlyozni szeretném, hogy az Alkotmánybíróság határozata olyan alapvető alkotmányossági elveket és garanciákat fogalmaz meg az állampolgárok információs önrendelkezési jogáról, amelyeket nem illik tiszteletben tartani, hanem ti szteletben kell tartani. A mindenkori magyar kormányzat és a mindenkori Magyar Országgyűlés számára az Alkotmánybíróság által kikövezett út a személyi információs önrendelkezési jog esetében betartandó. S erről az ösvényről nem szabad lelépni, mert abban a z
