Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - Varga József (MSZP) - a földművelésügyi miniszterhez - "Ki a felelős azért, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvényben előírtak végrehajtásának feltételei a mai napig nincsenek biztosítva?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
2728 Azt szeretném elmondani, hogy egy földkiadó bizottság elnökeként dolgoztam egy bizottságban, amelyikben igyekeztünk a törvény előírásainak megfelelően végrehajtani a földkiadást. Az összes földigénylőnek az i deiglenes határozatot kiadtuk. Időközben jeleztük, hogy ez a törvény több sebből vérzik. (15.10) Az volt ugyanis a gond, hogy a kiadott határozatok és a tényleges felmérések várhatóan nem fogják fedni egymást. Ez a korábbi jelzésünk sajnos, mára beigazolód ott. Tény, hogy a földhivatal által kiadott igazolások és a mostani földek felmérése között jelentős eltérések húzódnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a kiadott határozatokat semmisnek kell tekintenünk, újra kell egyezkednünk most már az új földrészleteknek m egfelelően. Megkérdezem, hogy az elkapkodás, az elhamarkodottság miatt felmerülő többletköltségeket, magyarul, annak a többletköltségeit, hogy új egyeztető eljárásokat kell lefolytatni, új határozatokat kell készíteni, ezeket kézbesíteni kell, ki fizeti me g annak figyelembevételével, hogy sajnálatos módon az eredeti végrehajtáshoz sem volt meg a kellő fedezet. Tisztelt államtitkár úr, érdeklődéssel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kis Zoltán áll amtitkár úr válaszol. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! Örök sláger immáron a földkimérés, jó lenne, ha mielőbb véget érne, és ez az örökmozgó lemez egyszer s mindenkorra az archívumba kerülne. De sajnos még nem tartunk ott, kiváltképp akkor nem, amikor még előttünk van a részaránytulajdon kimérésének több mint 60 százaléka, amely ezidáig körülbelül 150 millió forintot vitt el a közvetlen kiadás okból, és körülbelül egymilliárd forintot az önkormányzati kiadásokból, amelyet az állam külön térített meg. A 150 millió a saját zsebből való, amelyet a földkiméréssel foglalkozók úgynevezett társadalmi adakozásban adtak össze. Erre az évre mintegy 200 mi llió forint áll rendelkezésre - tudjuk, ez sem elég - az előző évi 450 millió forinttal szemben. Most a pótköltségvetésből megpróbálunk még ehhez külön pénzeszközöket megszerezni. Egyet azonban mondanék: az az aranykoronarendszer, amelyet az előző évszáza d utolsó évtizedeiben vezettek be, jelen pillanatban a földkimérésekre, a kárpótlásra, a részaránytulajdonkimérésre egyaránt mint etalon működtethető, és időközben egy új rendszert nem lehet beléptetni. Ezzel kell együttélnünk addig, amíg a nemzeti katasz teri programot végre nem hajtjuk, amelynek költségei, kedves képviselőtársaim - csak hogy azért nagyságrendeket is említsek - körülbelül 48 milliárd forintot fognak kitenni az évezred végéig. Ezt valamennyiünknek kell majd összeszednünk és kigazdálkodnunk, hogy ezt a rendszert ki tudjuk váltani, s valóban egy olyan nyilvántartás jöjjön létre műszakilag is, és tulajdonjogilag is, amely ezt a kérdést hosszú évtizedekre, évszázadokra rendezi. Ahol a földmérési problémák jelentettek gondot, mert kéthárom földm érő nem ugyanoda mérte ki azt az adott területet, ott bizony szakmai szempontok is közrejátszhattak. Azt tudom mondani, hogy itt a tulajdonosok a földmérőkkel szemben a polgári perrendtartás adta szabályok alapján próbálják meg igényüket érvényesíteni, mer t ezeket a költségeket sem az állam, sem ők nem kötelesek viselni, hanem annak kell viselnie, aki hanyag és rossz munkát végzett. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
