Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2706 DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mádi László igen tisztelt képviselőtársam nagyon világosan, nagyon logikusan foglalta össze azt a kisebbségi véleményt és annak főbb pontjait, amely szerint ez a törvényjavaslat nem alkalmas tárgyalásra. A Független Kisgazdapárt teljes mértékben osztja ezt az álláspontot, még akkor is, hogyha ennek a Mádi képviselő úr által felemlített négy pontn ak nem mindegyikét ítéljük egyenlően fontosnak és jelentősnek. Megítélésünk szerint az egyik legfontosabb ellenérv az, hogy átfogó törvénymódosításra lett volna szükség. (12.40) Egy másik ilyen rendkívül súlyos probléma is felsejlik ebben a törvényjavaslat ban, ami most már sorozatosan megjelenik a kormány által előterjesztett úgyszólván összes törvényjavaslatban is, nevezetesen az, hogy a kormány hatalmi centralizálásra törekszik, a törvényhozási útról egyre több jogkört akar a rendeleti kormányzás vagy tal án még azon túlmenőleg is a közvetlen kormánybeavatkozások számára biztosítani. Ezt rendkívül veszélyes tendenciának látjuk, és úgy érezzük, ez alapvetően fenyegeti annak a demokratikus, parlamentáris rendszernek a kiépítését, amelyre pedig - azt hittük , hogy valamennyien egyformán törekszünk. Nem szeretném Mádi László igen tisztelt képviselőtársam által elmondott érvek sorát megismételni, ezért csak néhány kérdésre fogok utalni. Megdöbbenéssel hallgattam Héthy Lajos államtitkár úr indoklását, amikor a je lenlegi magyar gazdasági szituációról és ezen belül a munkanélküliség problémájáról azt állította - ha jól értettem , hogy ez nem strukturális jellegű, nem a szerkezetváltással függ össze, hanem egy általános visszaesésnek a következménye. Valójában egy o lyan mértékű gazdasági struktúraváltozásnak a következménye ez, éppen ellenkezőleg, mint ahogy azt az államtitkár úr állította, amelyik ennek az egész magyar gazdasági szituációnak az egyik alapvető problémája. Csak arra szeretnék utalni - mindnyájan nagyo n jól tudjuk , hogy a kohászat, a bányászat, tehát mindazok az ágazatok, amelyek az előző 40 év során a vas és acél országa akció keretében kiépültek, kénytelenek összezsugorodni, mert egyáltalán nem felelnek meg egy normális piacgazdaság követelményeinek és egy normális piacgazdasági struktúrának. Olyan földrajzi, geopolitikai, gazdaságföldrajzi elhelyezkedésű ország esetében mint Magyarország, tehát igen is nagyrészt egy strukturális munkanélküliséggel állunk szemben, ez alapvetően az, és egy strukturál is válságnak a következményével. Ez az egyik, amit szóvá kell tennem az államtitkár úr kijelentései közül. A másik egy megjegyzése, inkább egy odavetett mondata volt, hogy az a cél, hogy a foglalkoztatáspolitikában igazodjanak a távlati koncepcionális elgo ndolásokhoz. Ezt a kijelentést rendkívül biztatónak tartom, de hozzá kell tenni, hogy akkor azt szeretnénk tudni, hogy melyek ezek a távlati koncepcionális elgondolások, mert ezekkel nem találkoztunk. A tartalmi kérdésekre rátérve, el kell önöknek mondanom , hogy amikor ezt a törvényjavaslatot átolvastam és áttanulmányoztam, két dolog döbbentett meg. Az egyik az, hogy ha valaki elolvassa a munkanélküliség szociológiai irodalmát - és ezt Héthy Lajos államtitkár úrnak, aki ezen a téren kiváló munkákat végzett, nagyon jól kell tudnia , akkor ezekből a szociológiai munkákból kiderül, hogy a munkanélküliek széles táborában mindenütt két legsebezhetőbb réteg található, ismerhető fel. Az egyik a pályakezdő fiatalok rétege, a másik pedig a nyugdíjhoz közel álló, de még nem nyugdíjképes idősebb vagy mondjuk középkorú, tehát az 50 év fölötti réteg. Nagyon jól tudjuk - mázsaszám mérhető amerikai szakirodalom foglalkozik vele , hogy ennek az 50 év körüli rétegnek milyen súlyosak az elhelyezkedési gondjai még egy olyan j ól bejáratott liberális piacgazdaságban is, mint az Egyesült Államok, de ez így van minden országban, Európában is. A másik pedig a pályakezdő fiatalok rétege, de mindkét réteg - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - nemcsak élethelyzetében, nemcsak egzis ztenciálisan a legsebezhetőbb és a legesendőbb, hanem pszichésen is. Gondolják el, hogy a gyerek elvégzi az iskolát és utána arra kénytelen ráébredni, hogy a társadalomnak nincs szüksége a munkájára! Vagy képzeljék bele magukat - ehhez empátia is kell -
