Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP):
2688 nemzetközi pénzvilág, a befektetők és a nem zetközi szervezetek bizalma. De hogy a nemzet bizalma is megőrizhető legyen, arról természetesen nem olvasunk semmit. Mi lesz a nemzet bizalmával? Vajon kinek szólt a "Bízzon bennünk!" feliratú plakát? A második úgynevezett demokratikus választás utáni hel yzet és ez az SZDSZMSZPcsomag pontosan megmutatja, hogy szinte teljesen mindegy, ki van hatalmon, a régiek vagy az újak, vagy ennek a keveréke, hiszen folyamatosan úgy politizálnak, mintha még mindig helytartók lennének - vagyis a külső érdekeltségek fel é még mindig elkötelezettebbek, mint a nemzet irányában. Ezt mindenki tudja, érzi, hisz mi mással magyarázható mindaz, ami e súlyos intézkedések kapcsán is történik. Egymásra mutogatnak a régi és az úgynevezett új hatalom képviselői, pedig tudniuk kellene, hogy ez a helytartó politika nem ma, nem ezzel a csomaggal és nem is tegnap kezdődött. Több évszázada tart a hatalom ilyen viszonyulása a nemzethez, pontosabban 1526 óta, azóta, hogy Magyarországot gyarmati sorsba süllyesztették. S aki nem akarja látni a fától az erdőt, az SZDSZMSZPcsomagtól az egész magyar politikát, az beleragad a Bokroscsomagba, és tehetetlenül benne is marad. Egyértelműen megállapítható, hogy olyan uralkodó elitek emelkedtek szakadatlanul a magyar társadalom fölé, melyek a gyarmatos ító hatalmak helytartóságai voltak, és a népelnyomás saját hatalmi érdekükből fakadt. Már az 1980as évek elején egy szűk hatalmi csoport - megérezvén a keleti birodalmi helyzet ingadozását - az állam egyre nagyobb mérvű eladósításával egy újabb, más irány ú függő helyzetbe kényszerítette Magyarországot. S mire az egyiktől megszabadultunk, már a nyakunkon volt a másik. Volt már ilyen a magyar történelemben: török után labanc. Ez az úgynevezett Bokroscsomag s a népsanyargatás titka! Erről az új külső anyagi függésről - melyre Horn Gyula is utalásokat tett itt a parlamentben - nem is olyan rég még azt taníttatták velünk azok, akik ezt a függést létrehozták, hogy az ilyen jellegű folyamat az újgyarmatosítás egyik formája, s neokolonializmus a neve. Ez az új füg gés minden ellenkező híreszteléssel szemben nem a stabilitást s nem a nemzet érdekeit szolgálja, hanem a helytartó elit érdekeit, hatalmi pozícióinak átmentését, mint láthatjuk, eszmétől, ideológiától teljesen függetlenül. Azért akarják a tényleges helyzet et megint más színben feltüntetni, az újabb függést függetlenségnek beállítani, hogy a nemzet még meglévő önvédelmi reflexeit kioltsák - hiszen ha, úgymond, szabadok vagyunk, akkor nem kell a szabadságunkért küzdeni! Ez az ámítás, hála istennek, nem járt t eljes sikerrel. A Bokroscsomaggal szembeni tüntető magatartás is ezt mutatja. A belső politikai helyzet ma is változatlan. Szemben áll egymással a függő helyzetet képviselő helytartó elit és a függésben tartott nemzet. Ezért történhet meg újra és újra - b ár négyévenként demokratikus választásokat tartanak , hogy a választások után a győztesek ígéreteiket hamar elfelejtik. A Bokroscsomag körüli vita pedig jelzi, hogy egy új közösségi politizálás létrejötte elkerülhetetlen; egy olyan új, valódi közösségi p olitizálás, mely első számú feladatának a több évszázados nemzeti óhajok megvalósulását tekinti. Ez történelmünkből logikusan következik. Ennek tagadása politikai vakság vagy puszta időhúzás. Ennek az új elitnek az a történelmi feladata, hogy a helytartó h atalom és a nemzet között tátongó űrt betöltse, áthidalja, és olyan arányérzékkel politizáljon, hogy a nemzet ügyéhez minden elvetemült megtérhessen, de aki nem akar és nem tér meg, az ne vezethessen többé félre senkit. Ebből a szempontból pedig nem az szá mít, hogy ki hol helyezkedik el a politikai palettán, hanem az a döntés, hogy ki kit szolgál: a nemzetet vagy a helytartóságot. Az új politizáláshoz, melynek a függőségi viszonyt partneri viszonnyá kell változtatnia, még egyszer hangsúlyozom, arányérzék, t ürelem és alázat szükségeltetik, nem pedig ilyen "Bokros" nevet viselő tagló; hogy miközben szédeleg a nép, egy 17 százalékos párt már megszerzi a legfőbb közjogi méltóságot, és az ország 83 százalékát még föleszmélni sem hagyják. Aki ma Magyarországon tov ábbra is a nemzet fennhatósága és ellenőrzése nélkül akar politizálni, az minden magyarázkodás, ígérgetés és látszat ellenére helytartói politikát folytat. Németh László írta: "Semmi bizodalmam sincs egy olyan gazdasági mozgalomhoz, amely nem erkölcsi, a s zó
