Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
2652 gyerekeket számos esetben nagyon korán kell iskolába vinni és nagyon későn lehet elhozni, hiszen centrálisan alakultak ki a települések. (21.50) Nem biztos, hogy az a hatékony megoldás, amit ez a program a továbbiakban is sugall, hogy tanárokat kell elbocsátani, hiszen túl sok tanár jut egy diákra vagy fordítva: túl kevés diák jut egy tanárra. A kistelepüléseken lévő iskolákból nem lehet elbocsátani azt az egy szem biológiatanárt vagy azt az e gy szem történelemtanárt, csak egy megoldással: úgy, hogy visszakerül a képesítés nélküli pedagógus kategóriája, mert az a történelemtanár, aki biológiát fog tanítani, képesítés nélkülinek számít, akárhogy is tekintjük. A másik: érzékeltetni kell azt a leh etőséget, amit a Művelődési Minisztérium tárt fel, hogy szemben a Bokrosprogram 15 százalékos közalkalmazotti elbocsátásával, 2025 százalékos álláspufferhelyet jelentetett meg. Ez a 2025 százalékos pedagóguselbocsátás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a közoktatás minősége - amivel, úgy gondolom, nem vagyunk teljesen elégedettek sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldalon, hiszen mindannyian jobb minőségű oktatást szeretnénk - tovább fog romlani. És ne higgyék azt, hogy ennek az eredménye nem jelenik meg a későbbiek során. A másik, legalább ilyen jelentős kérdés, hogy vajon mi történik azokkal a pedagógusokkal, akiket elbocsátanak, hogyan fognak boldogulni az elkövetkezendő időben, hiszen egy kistelepülésen vagy kisebb településeken nincsenek olyan álláso k, ahol a szakképzettségüknek megfelelően működni tudnának. Elképzelhető lenne, hogy a szociális rendszerben további lehetőségük legyen, de miután a szociális rendszert is leépítik, ennek következtében munkanélkülijáradékra szorulnak. Ennek a Bokroscsomagnak a legfájóbb pontja a felsőoktatás visszafejlesztése. Azt mondhatnám, hogy az elmúlt időszakban talán a leginkább egyetértettek a kormánypártok és az ellenzék is abban, hogy a felsőoktatás az egész oktatási rendszer húzóágazataként jelenik meg. Egyetértünk abban, hogy az európai normának megfelelően közel 30 százalékkal kellene egy adott korosztályban a főiskolai és egyetemi hallgatók létszámát emelni. De miből és hogyan? Ez a kormány már az előző évben, amikor a 2139es számú határo zatában 3 ezer közalkalmazott és köztisztviselő elbocsátását irányozta elő, ennek közel egyharmadát - 850et - a főiskolákra és az egyetemekre hárította, 260at pedig a kutatóintézetekre. Ez a kormány az előző pótköltségvetésben már közel 3 milliárdot elvo nt a felsőoktatási intézményektől. Ez a kormány most 30 százalékos leépítést ígért a főiskoláknak és az egyetemeknek. Ezen leépítések során elképzelhetetlen, hogy a főiskolai és egyetemi képzés színvonala megmaradjon, és sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy az a technológia - mert mást erre nem tudok mondani , amit a felsőoktatásfejlesztési koncepcióban ígértek, hogy a postsecondary képzés, a levelező képzés és az esti képzés létszámát fogják emelni; ez alapvetően nem a főiskolai és egyetemi diplomák szám át növeli, hanem leértékeli a felsőoktatást. A fiatalok joggal mondhatják azt, hogy az egyetlen tőkéjüktől fosztották meg őket, hiszen a mai fiatal generáció jelentős része nem részesült a privatizációs bevételből, számosan közülük - vagy talán a legtöbben - nem részesültek a földekből a kárpótlás során, tehát teljesen természetes, hogy egyetlenegy tőkéjük van: a tudásuk. Ha ez a tőke magas színvonalú, akkor konvertálható. Konvertálható a gazdasági életbe, konvertálható - ha úgy tetszik - a politikai életbe , legyen az önkormányzati vagy kormányzati tevékenység, és konvertálható vagy bevihető az európai integrációba, ahol valójában úgy tudnak megjelenni, hogy ez a képzettség megfelelő. A színvonal romlása ahhoz fog vezetni, hogy egyes egyetemek és főiskolák d iplomája csak papírt jelent és nem jelent valós tudást. A Bokroscsomag egyik jelentős tétele a felsőoktatási tandíjból bevett - vagy, ha úgy tetszik: várható - bevétel, ami különböző becslések alapján 500 vagy 800 millió. Azt gondolom, hogy a pénzügyminis zter úr megnyilatkozása a felsőoktatási hallgatókkal szemben, az a megnyilatkozás, hogy részt kell vállalniuk a teherből, nem volt megalapozott. Ha a Budapest Banknak jelen pillanatban juttatott milliárdokból ezt az 500 milliót levontuk volna, akkor a fels őoktatási tandíjról
