Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2631 meg nyerő érzelmességgel beszélt a demográfiai kérdésekről, amit már sokan érintettek. Engedjék meg, hogy én egy másik oldalról közelítsem meg! Egész jogrendszerünkről van szó. S azt kell mondanom: remélem, a gazdasági szakemberek sem fognak rálegyinteni, mert ha igazán mélyen ismerik Nyugatnak és a gazdag Keletnek a gazdasági világát, tudják, hogy a haszonelvűség néha fügefalevélként is, de nagyon - legalábbis látszatra - komolyan véve és komolyan megkövetelve halad párhuzamosan bizonyos erkölcsi problémákkal, különösen akkor, ha ezeknek a római jogig visszamenő fedezetük van. Itt én gondolok - Kónya Imre említette, ezért utalok most rá - bizonyos intézkedések visszamenőleges feltételeire, és arra, hogy ha ezeknek a konzekvenciáit nem vesszük figyelembe, nemcsa k morális, hanem minden vonatkozást átható súlyos kárt okozunk. Előbb talán a könnyű változatot! Túl azon, amit itt sokaktól hallottunk a felsőoktatásban, még egy észrevételt szeretnék tenni a tandíjjal kapcsolatban. A tandíj a meghozott korábbi törvényben bizonyos feltételekhez van kötve. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, és senki nem kecsegtet már teljesítésük lehetőségével, akkor egy óriási moralitási kérdést vetnek fel: Az a hallgató, aki most harmadik évfolyamát tapossa, amikor beiratkozott az egye temre, annak reményében, sőt, tudatában volt, hogy ha teljesíti az egyetemi követelményeket, akkor ingyen - vagy óriási kedvezményekkel - juthat a diplomához. Ez a római jog óta tulajdonképpen egy íratlan szerződés. A beiratkozása idején fönnálló feltétele k között - mivel nem kapott jelzést arra, hogy ezek a feltételek megváltoztathatnak - egy íratlan szerződést kötött a felsőoktatás fenntartóival. Ha a felsőoktatás fenntartói ezt az íratlan szerződést menet közben megváltoztatják, anélkül, hogy pótolnák a szerződés megváltoztatott mozzanatát, bírható feltételekkel, akkor szerződésszegést követnek el. Nem akarom még súlyosabb fordulattal jelezni, hogy mit változtatnak meg nem a római jog óta érvényes morális feltételekkel... S ha már az ókornál vagyunk, nem megyek időben messzire, kérem, Laokoón jut eszembe, aki hiába próbálja a két fiát menteni; a vízből a kígyók rájuk tekergőznek és fojtogatják őket. Az egyik paragrafust legyúrják, de a másikat nem tudják. (19.50) Még sokkal súlyosabb a másik, amire hivatko zni szeretnék, és ha nem lesz más, módosító indítványt fogok benyújtani ezzel kapcsolatban. Március 12én este, de főleg másnap tudhatta meg a magyar állampolgár, hogy gyermeke születése esetén megváltoznak a gyermek felnevelésének, eltartásának feltételei . Akkortól tudta. Ha családtervezésében akkor eljutott ahhoz, hogy ezt mérlegelve úgy döntsön a szülőpár, hogy most nem vállal gyermeket, el lehet mondani, hogy nagyjából tudatában volt - persze azóta sok meglepetés is érhette - annak, mi vár rá. De mi van azokkal a gyermekekkel, akik már útban voltak, amikor március 12ét követően nyilvánvalóvá vált ez a körülmény? Az ő szüleik is egy meg nem kötött szerződés alapján, egy meglévő feltételrendszer keretei között vállalkoztak a gyermekre. Lehet most a terhes ség ennyi, annyi és további hónapjában új feltételeket állítani? Vajon nem egy virtuális szerződés megszegéséről van szó a hatalom részéről? Én tehát ezt a morális, de nem egyszerűen valamiféle elvont moralitást görgető kérdésnek, hanem olyannak tekintem - most nem megyek bele ennek a fejtegetésébe , ami következményeiben egész jogrendszerünkre kihathat, és ha bármelyik ponttól mi szegjük meg azt, amire építkeztünk, az nagyon veszélyes következményekkel jár. Úgy gondolom korrigálhatónak, hogy mondjuk ki: a terhesség megfelelő napjait március 12éhez hozzászámítva lehet csak elkezdeni - ha a többség a maga felelősségével megszavazná ezeket a javaslatokat - a megszorítást. Nem hiszem, hogy a megszorító intézkedések tervezői gondoltak rá, de a történelem úgy h ozta, hogy ha a terhesség átlagosan 280 napját március 12éhez hozzászámítjuk, akkor majdnem az év vége jön ki: 294 nap van március 12től számítva, tudva, hogy a kihordási időnek is lehet változása. Ha más fel nem vállalja, én javaslom, merészelem felváll alni, hogy - amennyiben a többség megszavazná, vállalva a felelősséget érte - a megszorításoknak e vonatkozásban a kezdő napja december 31e legyen. Jelképes is, de nemcsak jelképes. Gondolnunk kell arra, hogy a
