Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2617 kamatfizeté st tenné kötelezővé. Tehát féloldalassá válik az Áht. eddigi rendelkezése. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány nem is szándékozik fölvetni azt a kérdést, hogy kapjon az önkormányzat - a 20 százalék vonatkozásában elvont költségvetési juttatás fejében - bármi féle kamatot. Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza röviden arra, hogyan is szólt az alkotmány az önkormányzatok vonatkozásában: a helyi önkormányzat önállóan és demokratikusan intézi a választópolgárok közösségét érintő, úgynevezett helyi közügyeket, illetőleg a lakosság érdekében önállóan gyakorolja a helyi közhatalmat. Úgy vélem, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a tükrében, amennyiben ezeket elfogadnánk, ezt a jövőben nem mondhatjuk el az önkormányzatokra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Őt követi Izsó Mihály, a Független Kisgazdapárt részéről, illetve - amennyiben ő nem jelenik meg - valamelyik előre jelentkez ett kisgazda, illetve hogyha nem lesz előre jelentkezett kisgazda, akkor Szabad György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót Mécs Imrének. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetbe került az ország, és ennek hosszú története van. A lényege az, hogy a nyolcvanas években - egy torz rendszerben, torz fejlődés következtében - rendkívüli módon eladósodtunk. Olyan rossz iparstruktúra jött létre, amelyen most nagyon nehezen tudunk túladni, nehezen tudjuk privatizálni. Teljesen nyíltan és őszintén meg kell mondanunk, hogy sajnos, olyan életszínvonalbeli normákat alakított ki az akkori rendszer, amely csak adósságokkal volt fönntartható. Mérhetetlenül eladósodott a nyolcvanas években a Kádár nevével fémjelzett rendszer, és ennek isszuk most a "görgetett terheit", a levét. Szükséges, hogy takarékos, visszafogó intézkedések legyenek, de azt hiszem, hogy differenciálni kell ezekben; mint ahogy a kertész is nemcsak fűnyírót alkalmaz a kertjében - a fűnyíróval csak a füvet nyírja, gondosan kikerülve a palántákat, gondosan kikerülve a virágokat, sőt egyes növények mellé karót is tesz, védi, óvja azokat, a gazt pedig kikapálja. Úgy gondolom, hogy differenciálni kell; a differenciálatlan visszafogás ko ncepciótlan, és több bajt okozhat, mint amennyit remélünk tőle. Igaza van Horn Gyulának, amikor azt mondja, hogy igazságosabb közteherviselésre van szükség. Nem vitás, hogy az országban a legnagyobb terhet azok a nagycsaládos szülők viselik, akik nemcsak a társadalom jövőjéről és megújulásáról gondoskodnak, hanem erejüket megfeszítve dolgoznak, akik munkájukban is eredményesek. Őket kellene segíteni, az ő terheiket csökkenteni. Ők, a három- és többgyermekesek - sajnos, már a háromgyermekeseket is nagycsalád osoknak kell számítanunk - tartják Atlaszként vállukon ezt az elöregedő, fizikailag is satnyuló, értékeit vesztő társadalmat; azok a nagycsaládosok, akik nem tartják a markukat, hanem ők adnak a közösségnek, akik legálisan keresik gyermekeiknek a kenyeret, akiknek élete, jövedelme, vagyona, gyermekeiknek a száma látható és átlátható, és akiknek a vállára mindig újabb és újabb terheket lehet róni. Ez történt most is. A kormány csökkenteni kívánja az amúgy is szerény - és az infláció miatt egyre csökkenő érté kű - juttatásokat, a családi pótlékot a gyermekgondozási segélyt, s - átalakítva - megkurtítani a várandóssági pótlékot, fura módon "anyasági támogatásra" átkeresztelve. De a legnagyobb hiba - amit retrográdnak és visszalépésnek tartok - a juttatások alany i jogának megszüntetése. Alapvetően a gyermek jogának csorbításáról van szó, akkor, amikor a világon mindenütt növelik a gyermekek jogait, egzakttá és explicitté teszik. A társadalom önmaga jövőjét becsüli le, az állam pedig kibújik legfontosabb kötelesség e alól. Alapvetően helytelen az államvezetés szemlélete. A gyermekek nevelésének és eltartásának kérdését nagyrészt áthárítja a szülőkre, anélkül, hogy gondoskodna az ehhez szükséges javak megszerzésének lehetőségéről, vagy - a korábbi, túlzott redisztribú ció helyett - megfelelő kanalizálásokat biztosítana, hogy a szülőkhöz eljussanak azok a pénzeszközök, amelyek a neveléshez
