Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FÜR LAJOS (MDF):
2606 költségvetésnek. Másfelől ma már azt is pontosan meg lehet állapítani, hogy a rossz privatizációs politika, eg yáltalán a nem létező és elhibázott privatizációs politika következtében a költségvetésben megtervezett 150 milliárdos bevételnek jó, ha a fele fog teljesülni. A fele, tisztelt képviselőtársaim, vagyis a kamatterhek növekedéséből és az inflációs bevételek elmaradásából mintegy 120140 milliárdos vesztesége lesz a költségvetésnek. Egyfelől tehát 170 milliárdot elvonunk a társadalomtól, másfelől pedig hibás és rossz gazdaságpolitikánk következtében 120140 milliárdot kidobunk az ablakon. Erre szokták azt mond ani, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz. Szabade ilyen rossz és át nem gondolt gazdaságpolitikai elképzelések nyomán ennyire megterhelni a társadalmat? Én azonban, nem lévén közgazdász, nyilván nem a gazdasági, gazdaságpolitikai oldaláról sze retnék szólni a csomagnak, hanem azon belül is a - véleményem szerint - legsúlyosabbnak mondható részéről, ami az ifjúságot érinti, a fiatalokat, az ország társadalmának döntően nagy hányadát, a 3035 év alatti korosztályokat. Azt is mondhatnám tehát, hogy az ország népességének a felét sújtják a Bokroscsomag egyes intézkedései. Számításaim szerint a 170 milliárdnak majdnem 40 százaléka irányul közvetlenül az ifjúság ellen. Sújtja az ifjúságot, méghozzá három irányból is. Sújtja egyfelől a családpolitikai intézkedések nyomán, úgy is mondhatnám, hogy a teljes torz és hibás családvédelmi intézkedések nyomán; másfelől sújtja a közoktatás oldaláról és harmadjára, de nem utolsósorban közvetlen anyagi helyzetében, a lakásépítési segélyek korlátozásával, illetve a pályakezdő segélyek mérséklésével. Majdnem 40 százaléka irányul tehát - hangsúlyozni szeretném - közvetlenül az ifjúság ellen. Hadd szóljak először nagyon röviden a családvédelmi intézkedésekről! Mielőtt azonban szólnék, hadd idézzem a Magyar Szocialista Párt választási szakmai programjának idevágó részét. "Súlyos jelenség a fiatal gyermekes családok helyzetének romlása, az, hogy ma már a dolgozó aktívak is segélyre szorulnak. A gyermek- és ifjúsági korosztályok, a pályakezdők az igazi vesztesek - főleg fa lun. Hátrányaik csökkentése, illetve megszüntetése a legsürgetőbb szociálpolitikai feladat. Igaz, hogy mindenkinek egy élete van - így az MSZP szakmai programja , de senkit, egy generációt sem szabad feláldozni a gazdasági, társadalmi átalakulás, a modern izáció oltárán. Nem támogatható - mondja tovább - olyan képmutató politika, amely a gyermekvállalást csak a születésig ösztönzi, de a már megszületett gyermek nevelésében magára hagyja a családokat. A családi pótléknak, mint az egyik legfontosabb, állampol gári jogon járó pénzbeni támogatásnak továbbra is adómentesnek kell maradnia." Lehetne még idézni ebből a programból. Erre szokták azt mondani: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Itt azonban merőben másról van szó. Éppen ellenkező családpolitikáról , amelyik szemben áll nemcsak a programmal, szemben áll az európai gyakorlattal és szemben áll a magyar társadalom szükségleteivel. Sokan beszéltek már erről. Magam csak azt szeretném kiragadni ebből, hogy például egyáltalán nem tisztá zott - ahogy ezt az MDF egyik képviselője annak idején kifejtette - a rászorultság fogalma. Statisztikai fogalom ez. Nyilvánvaló, a valóságban ennek érvényesítése módfelett nehéz lesz. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy éppen a családi juttatások merőben máské nt érintik a nagyon gazdagokat, a kevésbé gazdagokat és a szegényeket vagy az elszegényedő embereket. A különbség a családi jövedelemben többszörös, sőt esetenként sokszoros is lehet. Végül, de nem utolsósorban azért is fontos ez a kérdés számunkra, mert t udjuk, hogy ma már a két- és többgyermekes családok nagy része személyenkénti jövedelme alapján messze a létminimum alatt él. A pótköltségvetésben azonban sehol nem láthatók azok az összegek, amelyek mindezeket kompenzálnák. Amennyiben a családok támogatás a csökken, teljesen természetes, hogy több édesanya lesz kénytelen munkába állni - ha ugyan egyáltalán talál magának munkát , ennek következtében gyermekét bölcsődébe, óvodába adni - ha ugyan talál erre helyet , illetve ha nem talál munkát vagy az újra i génybe vett munkahelyéről gyorsan elbocsátják, akkor munkanélkülisegélyre és járulékra
