Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - VARGA MIHÁLY, a Fidesz
2513 VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a relatíve könnyű helyzetben vagyok, hogy előttem már több en - főként ellenzéki képviselőtársaim - elmondták kifogásaikat a pótköltségvetéssel kapcsolatban, de szerencsére még nekem is hagytak morzsákat, amiből a Fidesz parlamenti frakciója vezérszónokaként meg tudok élni. Először is ismerjü k azt az utat, ami ehhez a pótköltségvetéshez vezetett. Ismerjük a kormány eddigi gazdasági teljesítményét, amelyet - ellenzéki képviselőként - elsősorban szerénynek kell tekintenem. Szerénynek abban a tekintetben, hogy az első nyolc hónapot tétlenség, teh etetlenség jellemezte, ennek következménye az, hogy a mai napig nincs a kormánynak elfogadott gazdaságpolitikai programja. A hároméves gazdasági program elkészítésével megbízott illető már távozott a PMből, más fontos munkát lát el, tehát ennek a gazdaság i programnak az elkészültével sajnos most nem számolhatunk. Igaz az, hogy nincs privatizációs törvény, ezzel a mai napig nem rendelkezik a Ház, és a kormány indoka szerint részben ez az oka annak, hogy áll az egész privatizációs folyamat. Igaz az, hogy az érdekképviseletekkel való tárgyalások leálltak, megszűntek - a kormány, amely korábban szavak szintjén, deklarációkban fontosnak tartotta ezt a területet, hiszen még mindig olyan átalakításra van szükség a magyar gazdaságban, amely indokolna egy ilyen megá llapodást, ami sajnos nem került aláírásra , kudarccal végződött. Ismert az a tény, hogy egy pénzügyminiszter már távozott az elmúlt nyolc hónap alatt, és sajnos az eredményeink tükrözik ennek a nyolchónapos gazdaságpolitikának az eredményeit: köztudott a z, hogy 1994ben a magyar gazdaság GDPnövekedése elmaradt a szlovén, a cseh, a lengyel vagy a balti államok gazdasági növekedésétől, és ismerjük azt a gazdasági adatot is, amelyet a napokban közölt az egyik országos napilap: a nemzetközi hitelminősítő sze rvezetek szerint ma már Botswana is megelőz bennünket hitelkockázat tekintetében. Ezek a szomorú eredmények, és ha a pénzügyminiszter Burundival példálózik, akkor nekem sajnos Botswanával kell: ha egy nemzetközi szervezet azt mondja egy befektetőnek, hogy ma már Magyarország notsafe, tehát nem biztonságos ország befektetés szempontjából és még Botswana is megelőz minket ebben a tekintetben, az bizony, azt hiszem, elég szomorú a magyar gazdaságra nézve. Ennek az eredménye az a pótköltségvetés, amit ma tárgy alnunk kell. Persze ennek is voltak előzményei, hiszen a tétlenség mellett a kormány legalább a költségvetés módosításával megpróbált eleget tenni annak a korábbi kötelezettségvállalásának, hogy majd gazdasági törvényhozás fog folyni a Házban. (12.40) Eddi g három költségvetésünk volt, amit tárgyaltunk. Meg kell jegyeznem, ezekkel sem volt szerencséje a kormánynak. A '94es pótköltségvetés tárgyalása úgy indult, hogy 60 milliárdot fogunk átcsoportosítani, a végén 9 milliárd sikerült. A '95ös költségvetési t árgyalás eredményét tapasztalhatjuk ebben a pótköltségvetésben. Gyakorlatilag bármennyire is meg kell cáfolnom Békesi László korábbi beszédét, de két hónap alatt összeomlott ez a költségvetés. Olyan mértékben szaladtak el a bevételi és a kiadási eredmények egymástól, hogy indokolttá vált egy módosítás. Nagy kérdés, hogy ez az újabb, harmadik próbálkozás milyen eredményre vagy milyen sikerre fog vezetni. De három a magyar igazság, reméljük, hogy ráadás nem lesz, reméljük, hogy a kormány ebben a tekintetben s zerencsével jár. A jelenlegi beszédem sajnos azt fogja alátámasztani, hogy ez a szerencse erősen kérdőjeles, és nagy tétekben nem fogadnék arra, hogy még az év során egy újabb, kettes számú pótköltségvetéssel nem kell majd foglalkoznunk. Ez a dokumentum, a melyet elénk terjesztettek, az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter aláírását viseli. Tehát minden okunk megvan feltételezni azt, hogy jogszerű és szükségszerű a dokumentum. Ennek ellenére, hogy a jogszerűségét én sem vitatom, engedjenek meg négy oly an
