Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP
2507 az eddigi szinten: 55 milliárd f orinton, ami olyan csekély, ami önmagában a gazdasági bajok egyik gyökerére utal. (12.00) Van ugyan ebben a pótköltségvetésben egy biztatónak tekinthető jel is, nevezetesen, hogy 20,5 milliárd forintos növekedéssel számol. Ez azonban nem más, mint önámítás és a kívülálló felületes szemlélő becsapása, mert ebből a 20,5 milliárd forintos növekedésből 16 milliárd esik a távközlési vállalatok koncessziós bevételeire, 4 milliárd forintot az APEH tevékenységének szigorításából remélnek behajtani, 500 millió forin tot pedig az adók növeléséből. Tehát nem termelésből fakadó bevételek ezek, hanem az állam adóbehajtó tevékenységéből, illetőleg az állami vagyon elkótyavetyéléséből fakadó bevételek. Ha a gazdaság teljesítményét megnézzük, látható, hogy a bevételek 5,6 sz ázalékát adja csupán, ugyanakkor 71 százalékát a lakosság közvetlen és közvetett befizetései adják. Ez egy elképesztően magas arány. Itt rögtön rámutatnék arra, hogy a Független Kisgazdapárt a különböző költségvetési, pótköltségvetési viták során számos al kalommal kifejtette azt a véleményét, hogy ez az arány egészségesen úgy képzelhető el, hogy a lakossági befizetések 2530 százalékot tesznek ki, a gazdasági bevételek értékét pedig legalább 6065 százalékra kellene növelni, hogy egy egészségesebb gazdaságs zerkezet alakulhasson ki. A lakosság terheinek növekedése a szociális és lakossági juttatások szűkülésén keresztül is lemérhető. Ha a családi pótlékot és a várandósági támogatások csökkentését vizsgáljuk, láthatjuk, hogy itt 10 milliárd forinttal rövidítik meg a lakosságot. Az egyéb juttatások és térítések csökkentésénél 4,55 milliárd forinttal csökkentik a lakosság lehetőségeit, a lakástámogatásnál 4 milliárd forinttal, összesen 18,85 milliárd forinttal. Ha a teljes spektrumát nézzük, az a lakosság terhein ek 131 milliárd forintos növekedését hozza. Ez a '95. évi növekedést számítva azt jelenti, hogy minden átlagjövedelmű dolgozó bruttó jövedelme 2023 százalékkal csökken. Ez egy elképesztő terhet jelent a lakosság számára. Úgy gondolom, ha ezeket a csökkené seket összevetjük a Magyar Köztársaság alkotmányának 70/B §a (3) bekezdésével - amely kimondja, hogy minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének , akkor rögtön láthatjuk, hogy ezek az intézke dések ellentétben állnak az alkotmány előírásaival. Arról már nem is beszélek, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya további olyan előírásokat tartalmaz a 70. § e) pontjában, amelyek további jogokat fogalmaznak meg, de ezek mind eltűnnek e rendkívül erőtelj es, központi szociális támogatások megvonásának valóságában. Ami a központi költségvetési szervek támogatásának csökkentését illeti, megdöbbentően kis összegeket látunk, összesen 8,1 milliárd forintot. Ez mindösszesen 3 és fél százaléka a mostani tételekne k. Ha pedig a minisztériumoknál és országos hatáskörű szervezeteknél bekövetkező 10,5 milliárd forintos csökkenést vesszük alapul, akkor se örüljön ennek senki, mert ha tételesen megnézzük, láthatjuk, hogy ez döntő részben a kutatóintézetekben, a könyvtára kban, múzeumokban, művelődési és oktatási intézményekben jelentkezik, emellett jórészt leépítés formájában kerül megvalósításra, tehát növeli a munkanélküliséget, a munkanélkülisegélyek kifizetésénél többletkiadásként jelentkezik és a munkanélküliség növe lésével a belső piacot csökkenti. Egyáltalán nem lettek elvégezve számítások arra vonatkozóan, hogy ezek milyen kihatással járnak. Többen szóltak az adósságszolgálatról, de maga a pótköltségvetés is szól erről. Valóban megdöbbentő adat önmagában is az, hog y eddig 454 milliárd forint volt az ezzel kapcsolatos terhünk, amely most megemelkedik további 46 milliárd forinttal, tehát összesen 500 milliárd forint az az adósságteher, amelyet viselnünk kell. Itt érdemes megvizsgálni, hogy ezek döntő többségét a kamat és a cserearányromlás idézi elő. Elég, ha megnézünk egy adatot. Itt vitatkoznék azokkal, akik a megoldást állandóan abban keresik, hogy a lakosságra terheljék a felmerülő hiányokat. Önmagában a cserearányromlás következtében például 1993ban elszenvedett veszteségünk 3,2 milliárd nettó
