Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László):
2464 és ide lehet sorolni az 5., 20. §t is - törekszik a jogalkotás napi gondjait megoldani, ugyanakkor számos közismert, a munka világát terhelő problémát érintetlenül hagy, vagy félmegoldásokat alkalmaz. Elég legyen ezzel kapcsolatban utalni például a felmondási tilalmak differenciálatlan szabályozására. Ugyanez a további 30 napos védelem jár az egynapos fogfájás és a féléves kórházi kezelés után. A létszámleépítésekkel összefüggő speciális munkajogi rendelkezések hiányára, vagy a munkaidő egyfelől rugalmatlan, másfelől túlzottan is liberális, például a belföldi menetrend szerinti autóbuszközlekedés - a 31. §ban - rendezésére. Ad 2. A hiányérzet m ásik oka egy másik törvény, a közalkalmazotti törvény módosításának elmaradása. Pontosabban: nem igaz a törvényjavaslat címe, mert a módosítás mégis csak hozzányúl a Kjt.hez, csak ez a kétszakaszos módosítás érdemben elhanyagolható a kormány által is régó ta ismert problémákhoz képest. A két nagy munkajogi törvényt a jogalkotás folyamatában szükségszerűen párhuzamosan kell kezelni, a kormány eljárása viszont egyoldalú, a munka törvénykönyvét felülvizsgálja, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt ped ig nem. Mindez azért is meglepő, mert még a választások előtt az előző kormányzat előkészített egy kifejezetten jogtechnikai problémákat megoldó módosító csomagot, amely többségében olyan változtatásokat tartalmazott, például a fegyelmi felelősség szabályo zásának garanciális szempontú módosítása, a szabadság szabályainak összhangba hozása a munka törvénykönyvével a közalkalmazottak javára, az áthelyezések könnyebbé tétele, a vezetői megbízások szabályainak pontosítása, a kollektív szerződés kötési lehetőség einek szélesítése, amelyeket az akkor ellenzékben lévő, ma kormányzó MSZP is sűrűn szorgalmazott. A kormány valószínűleg itt is elakadt az érdekegyeztetés útvesztőjében, és egyéb politikai okok miatt a jogi, szakmai módosításokat sem tudta keresztülvinni. Paradox helyzet, az érdekegyeztetés a kerékkötője, hogy az érintettek, a közalkalmazottak jogállását tisztázó, sok esetben előnyösebbé tevő rendelkezések, például a szabadságra gondolok - törvényerőre léphessenek. (22.00) Azt fel se merem tételezni, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása tekintetében tudatos halogatás a kormányzati taktika, mert mindez szakmai baklövés lenne. A "mikor?" kérdésével kapcsolatban a törvényjavaslat tárgyalási időpontjáról és aktualitásáról egy shakespearei mű jut eszünkbe: Sok hűhó semmiért. A törvényjavaslat szabályainak meghatározó hányadát ugyanis az üzemi tanács megválasztására vonatkozó és mandátumának stabilitását megcélzó szabályok teszik ki. A törvény rendelkezése alapján a soron következő választásra 1995. május 19e és 26a között kerül majd sor. Miután a választási időpontját legalább nyolc héttel megelőzően meg kell indítani a jelöltállítást, kizárt, hogy az üzemitanácsválasztást és a helyzetét valóban jobbá t evő szabályokat a most három éve megválasztott tanácsok tekintetében meg tudjuk hozni és ezek érvényesülni tudnak. A kormány törvényjavaslatában mindezt deklarálja is, hiszen a törvénymódosítás szeptember 1jén lépne hatályba. Ez a jogalkotási ötlet azért is elgondolkodtató, mert a kormány a tervezetét az ősz végén elkészítette, így valós esély lett volna arra, hogy a májusi üzemi tanácsi választásokra már elismerten a hatályosnál jobb szabályok szerint kerüljön majd sor. Ennyit az általános vitai részéhez. Módosító indítványaink kapcsán a részletes vitában mindenképp szólni kívánok, és amennyiben az érdekegyeztető tanácsi megállapodás a törvényjavaslatot koncepcionálisan érinti, akkor esetleg az általános vitában még a lehetőség keretei között a Fidesz elké pzeléseit ismertetni fogom a tisztelt Házzal. Köszönöm szépen. (Egy taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) :
