Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a külügyminiszterhez - "Másodszor kérdezem: himnusztörvény és alapszerződés együtt?" címmel - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
2388 Köszönöm szépen. A k érdésre SzentIványi István külügyminisztériumi államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban a helyzet sokban hasonlít, de mégsem ugyanar ról a folyamatról van szó. Tavaly novemberben a képviselőház fogadta el, a szenátus pedig elvetette ezt a módosítást. Most - számunkra is némiképp váratlanul - a szenátus kezdeményezte és fogadta el a himnusztörvény, illetve a Btk. módosítását, ahogyan azt a képviselő úr ismertette, tehát továbbra is hátra van - és reméljük, örökre hátra is marad - a képviselőház megerősítése, a két ház együttes megerősítése, majd pedig a köztársasági elnök aláírása. Tehát törvény ebből csak egy hosszú folyamat végén lesz. De természetesen minket a folyamat első, kiinduló lépése is aggaszt, és ennek megfelelően, az ügy súlyához méltóan megfelelő módon reagáltunk. Mindez történt 1995. március 30án, amikor bekérettük a Külügyminisztériumba a román nagykövetet, és magyarázatot kértünk az eseményre. Azóta a kérdésre újból visszatértünk, mert úgy éreztük, hogy a kérdéseinkre nem kaptunk kielégítő választ. Magunk is abból indulunk ki, hogy ezek a lépések rossz irányba befolyásolják a két ország kapcsolatait. Ezek a kérdések nem al apozzák meg azt a bizalmat és optimizmust, amellyel mi szeretnénk megközelíteni a kétoldalú kapcsolatokat, és amelynek keretében továbbra is tárgyalni kívánunk az alapszerződés kérdéséről. Természetesen úgy ítéljük meg és abból indulunk ki, hogy az alapsze rződés megfelelő és hatékony eszköz az ilyen és ehhez hasonló atrocitások kiküszöbölésére. Hiszen amennyiben az alapszerződésen keresztül belső jogi normává válik mind a 1201es Európa Tanácsi ajánlás, mind pedig más meghatározó európai dokumentumok, azok eleve kizárják azt a lehetőséget, hogy a román törvényhozás a nemzeti identitás és a nemzeti szimbólumok használatát ilyen módon korlátozza. Nemcsak magyarokról van szó - ezt képviselő úr is jelezte , Romániában sok nemzetiség él még a magyar mellett is, tehát nem gondolom, hogy csak a franciák említése a helyénvaló itt, hanem más nemzetiségeket is jogosan sérthet öntudatában. Bízunk abban, hogy a tárgyalások folyamata és a két ország közötti megegyezési készség pontot tesz ennek az ügynek a végére is, hi szen ezt magunk is jelzésnek tekintjük, és ennek az ügynek a folytatása egy rossz jelzés a kétoldalú tárgyalások jövőjére, illetve végkimenetelére nézve. Kérem képviselő urat, hogy fogadja el a válaszomat azzal, hogy már tettünk lépéseket, bár ennek még ni ncs jogi hatálya. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az ügyet, és a megfelelő lépéseket meg fogjuk tenni, ha úgy érzékeljük, hogy valóban komoly a veszélye ezen törvény törvényerőre emelésének és elfogadtatásának. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem dr. Csapody Miklós képviselő urat, elfogadjae az államtitkár úr válaszát. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a feleleté t. Azzal a konstruktivitással, amely az ön válaszából kicsendül, természetesen mélyen egyetértek, de azt hiszem, hogy a "bízom benne" semmiképpen sem hatékony és erőteljes fellépés, különösen akkor nem, amikor a Journal u National április 26ai száma a köv etkező véleményt közli: "Az 1201es emlegetését is be kellene tiltani!" Tehát akkor, amikor Románia különböző területein atrocitásokra kerül sor, könyvégetés folyik, magyar nyelvű könyvekből könyvmáglyát raknak, akkor kérdésemmel voltaképpen pusztán rá sze rettem volna irányítani a külügyi tárca fokozott figyelmét erre a kérdésre, nehogy nevetségessé váljunk, és nehogy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy egy román újság veszi azt észre, amit a magyar külügyi kormányzat nem tud vagy nem mer kimondani. S nem szere tném megvárni, hogy nyugati
