Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2340 csomag, amelyről most szó van, vitatható elemeivel, technik ai megoldásaival együtt, nagyon egyértelműen, nagyon markánsan a fenntartható, tartós, finanszírozható gazdasági növekedés programjának első lépéseit akarja megtenni. Az alternatív csomagok - bármely előbb idézett elemről is van szó - nagyon határozottan é s egyértelműen a fedezetlen növekedés pártján állnak, ezt próbálják különböző elemekkel megalapozni. A legfontosabb hibákra szeretnék utalni azért, hogy a Ház előtt legyen világos, lehete érdemi alternatíva az, amit akár a KopintDatorg, akár az MSZOSZ, a kár az ellenzék igényel. Kiinduló feltétel: csak a növekedés vezethet ki az egyensúlyi válságból, csak a növekedés az az eszköz, amely a magyar gazdaságot tartósan egy fellendülő pályára állítja. A tétel igaz, nincs épeszű közgazdász, aki ezzel vitatkozna, van azonban egy kérdés. Milyen növekedés? Az a növekedés, amely a magyar gazdaság jelenlegi struktúrájában megvalósítható, vagy egy olyan növekedés, amely egy versenyképes struktúrára épít? Két dolgot kell tudni, tisztelt Ház. Minden gazdasági növekedés a jelenlegi struktúrában gyors importbővüléssel, importigénnyel jár együtt. Ha a növekedés a termelésben valósul meg, az import együttható körülbelül 50 százalékos. Ha a fogyasztásban - akár a beruházásokban, akár a végső fogyasztásban, a lakossági vagy köz ületi fogyasztás elemeiben - ez a koefficiens 60 százalékos, 0,6os Ebből az következik: akár a termelési célú gazdasági növekedésben, akár a végső fogyasztási vagy felhasználási célú növekedésben lépünk előre, legalább akkora exportbővülést kell elérni, a mely ennek a növekedésnek a többlet importvonzatát képes finanszírozni. Ha ez nem következik be, tisztelt Ház, finanszírozhatatlan a növekedés. Különösen akkor - és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni , ha az elmúlt években egy tartós, '94ben már 3,8 m illiárd dolláros különbség adódik az export és az import volumene között. Azonos növekedési ütem mellett tehát finanszírozhatatlan eladósodási hullám söpör végig a magyar gazdaságon. Ezért tehát nem vágyálom, hanem megkerülhetetlen cél, hogy olyan módon nö vekedjék a gazdaság, a termelés, amely döntően az exportértékesítésben leli meg realizálási területét és nem a belső felhasználásban. Ezt is úgy kell elérni, hogy eközben az import vagy nem, vagy csak nagyon szerény mértékben növekedhet. Amikor tehát az el őbb említett alternatív programok ezt a strukturális konzekvenciát, nagyon fontos követelményt nem veszik figyelembe, akkor nem tesznek egyebet, mint azt mondják: majd csak fogja valaki finanszírozni azt a különbséget, amely a magyar gazdaság jelenlegi str uktúrájában az export és import között megvan. Már csak arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy ki és milyen feltételek mellett fogja finanszírozni ezt a különbséget. Ma már látjuk: romló feltételek mellett és korlátozott ideig, nagyon korlátozott ideig! Második tétel: a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentése abszolút prioritás, emellett elhanyagolható az államháztartási deficit, isten igazából csak az elsőre kell koncentrálni - hangzik ez ma léptennyomon, még a szakmában is bizonyos körök részéről. (11.20) Miről szól a történet, tisztelt Ház? Vajon nincs összefüggés az államháztartási deficit és a folyó fizetési mérleg hiánya között? Sajnos az a képtelen helyzet alakult ki, hogy '94ben ez az összefüggés már direkt volt, azaz az összes hazai más jöve delemtulajdonosok megtakarítása sem fedezte az államháztartás konszolidált hiányát, tehát csak a hiány finanszírozásához már külföldi erőforrásokat is igénybe kellett venni. Ez önmagában véve elég, hogy egyenrangú célként kezeljük az államháztartási hiány csökkentését a folyó fizetési mérleg hiányának mérséklésével, de sokkal többről van szó, tisztelt Ház. Arról, hogy ha még ne adj' isten a hazai megtakarítások fedeznék is az államháztartás hiányát, teljesen kiszorítják a vállalkozói szféra forrásigényét, a zaz tehát amennyiben elszívjuk a hazai megtakarításokat és elköltjük az állam által a deficit finanszírozására, a vállalkozások fogják felvenni a külföldi hiteleket és teremtik meg a folyó fizetési mérleg hiányát. Nem tudok mást mondani, tudom, súlyos a mi nősítés, és nem szívesen teszem, de tökéletes szakmai tévedés azt mondani, hogy létezik prioritás a külső és a belső egyensúly között. Minden olyan koncepció, amely ebből indul ki, egyszerűen elvetélt és iszonyú károkat okoz.
