Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2286 kiegészíti, de talán nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy úgy gondolom, ez politikailag nem egy szerencsés lépés, hiszen az önkormányzatok már most is sokféleképpen értelmezik ezt a fajta intézkedést. Elbizonytalanodást, nyug talanságot, feszültségeket jelent az önkormányzatok számára; azon gondolkodnak, hogy ha ez megtörténik, akkor kötelezettségeiket vajon folyamatosan teljesíteni tudjáke. (16.40) Tehát úgy gondolom, nagyon rossz ennek a politikai visszhangja. Másrészről ped ig úgy gondolom - hiszen ez már többször elhangzott , hogy erre csak végső soron kerülne sor, ha a költségvetésnek likviditási problémái adódnak. Valószínűleg nem. Tehát a költségvetésnek kihatása igazából nem lenne. Ugyanakkor politikai hatása rendkívül rossz lenne. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy az államháztartási törvény e módosítását érdemes lenne végiggondolni, finomítani, mindenképpen azt a szempontot figyelembe véve, hogy az önkormányzatok kiszámítható gazdálkodása a lehetőségekhez képest megmaradjon. Azt gondolom, ezekben a pontokban nyilván lesznek még egyeztető tárgyalások, az asztalra esetleg tudunk olyan javaslatokat letenni, amelyek miniszter úrnak is, illetve nekünk is elfogadhatóak. Tehát ezekben a kérdésekben valamiféle konszenzust tudunk talá lni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Soron következik Szabad György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Őt követi Ungár Klára, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Szabad Györgynek. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Pénzügyminiszter, Népjóléti Miniszter Úr és a hadilétszámra emelt államtitkári kar jelen levő ügyeletese, tisztelt jelen levő - ha jól számoltam - huszonegy képviselőtársam! Egy nagyon jelentős törvényjavaslat tárgyalásában elér keztünk a vezérszónokok utáni körhöz. Másodikként - tehát nagyon előkelő helyen - van alkalmam szólni önökhöz a szabad vitában. Nem véletlenül soroltam fel a jelenlevőket, a jegyzőkönyv számára is megörökítendő, nem személyemhez kapcsolva a jelenlét vagy n em jelenlét kérdését, hanem a nagyon jelentős törvényjavaslat vitájának ma délutáni, 16 óra 40 perces állapotát rögzítve. Az ülés körülményeit meghatározza nyilván az is, hogy nincs tvközvetítés, tehát a karzatok megfelelően üresek. Kérem szépen, megtiszt elő módon jelen van azért néhány tollforgató, és a rádió hűségesen közvetíti a fejleményeket. Mégis engedjék meg, hogy megálljak ennél, mert tanárként megszoktam azt, hogy ne higgyem el, amikor azt mondják, óh, hát a diákok olyanok, hogy élnek a lehetőségg el és nem mennek be a tanterembe, mert hát ilyen világ van. Merem mondani, általában nem üres termeknek beszéltem és mindig tudtam, annak, ha a hallgató nem megy be, oka van. Ha rossz időpontban van, az is lehet ok. Ha nem törődnek vele, az is lehet ok. De legfőbb ok az, ha nincs értelme, hogy bemenjen az ülésre vagy az előadásra, mert ott jelenlétével nem befolyásolva semmit, nem kap olyat, ami az ő számára fontos lehet. A dolognak nincs tétje. És itt nagyon kérem, nem kell álszerénynek lennünk. Itt ma dél után is és a megnyilatkozások más alkalmai során is nagyon sok fontos dolog hangzott el. De ezek a fontos dolgok úgy hangzanak el, mint magyar szólás szerint a falra hányt borsó. Ha az ember megszokta, hogy a jelenségeket nemcsak tudomásul veszi, hanem az okait is kutatja, és egy bizonyos szinten felül az emberi tevékenységnek csak akkor van értelme, akkor az okokat kutatva két fontos okra bukkantam itteni tépelődéseimben.
