Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ):
2284 A harmadik minimális célként egy fejlesztési törvényben szerepelnie kell a tanegység - vagy ha úgy tetszik: kreditrendszerű oktatás - bevezetése lépéseinek. Természetesen nem elegendő mindez, de ez a három a minimum, ez a három az, amely - a tandíj elhatározása mellé téve - egy morálisan is elfogadható, indokolt mérlegelést jelent ennek a parlamentnek, a hallgatóknak vagy a szülőknek. A kormány számára a felsőoktatásról szóló törvény több kötelezettséget írt elő. Ezek túlny omó részét a mai napig nem sikerült a Hornkabinetnek teljesítenie, holott immár lassan tíz hónapja hatalmon van. (16.30) Nem sikerült megoldania először, hogy a hallgatói juttatások csak a felsőoktatási törvényben meghatározott módon, a képzési időszakra járjanak. Nem sikerült megoldania másodszor, hogy csak a tanulmányaikat megfelelő ütemben végző hallgatók részesedhessenek a juttatásokból és a kedvezményes szolgáltatásokból. Nem sikerült megoldania harmadszor, hogy csak a valóban, ténylegesen hallgatói j ogviszonnyal rendelkezők jussanak diákigazolványhoz, azok vehessék igénybe az ezzel járó kedvezményeket. S nem sikerült megoldania az egyéb, a felsőoktatásban szokásos díjak és mértékek szabályozását sem. Pedig csak ezen lépések megtétele a tandíjbevételhe z hasonló nagyságú kiadáscsökkentéssel járt volna ebben az évben, s ráadásul előremutató lépések lehettek volna. Mindezekre a hallgatók képviselői, az OFÉSZ képviselői is felhívták mind a miniszterelnök, mind a művelődési tárca, mind pedig a pénzügyminiszt er képviselőjének figyelmét. Ám nem ezeket az amúgy törvény által előírt kötelezettségeket teljesíti a kormány, hanem értelmetlen módon - politikai kárt okozó hatással - a tandíj bevezetéséhez ragaszkodik. Az oktatóhallgató arányról már volt szó, egyetlen egy pont miatt szeretnék erre visszautalni, noha már nincs itt a teremben Szabó Zoltán, a politikai államtitkár, akivel itt, a parlamentben vitám volt arról, hogy miért nem úgy módosítja a kormány ezt a bizonyos arányt, hogy a felsőoktatásból kiszoruló 50 ezer hallgatóból beenged néhányat az intézményekbe. Akkor az államtitkár úr kifejtette, hogy a kormány szándéka pontosan ez. Sajnos, ha a kormány rendeletét olvassuk, akkor nem ez tűnik a szemünkbe. Idézem a március 12ei kormányhatározat idevágó részét: " Az oktatói létszámot úgy kell alakítani, hogy a hallgatóoktató arány nemzetközi szinten kialakult mértékétől való eltérés az első ütemben 3050 százalékkal mérséklődjék." Ha jól tudom, Szabó Zoltán matematikus, így pontosan tudja azt, hogy ha egy tört ért ékét növelni akarjuk és csak a nevezőjét módosítjuk, akkor azt csak csökkenteni lehet; vagyis ki kell rúgni az oktatókat, legalábbis azoknak egy bizonyos százalékát, információink szerint egyötödét. Ez pedig nem pont ugyanaz, mint amit az illetékes tárca á llamtitkára elmondott. Az időm lejárt, köszönöm a figyelmüket. Ez az egy paragrafus elég sok kérdést vet fel és elég sok olyan megválaszolatlan kérdést, amit megválaszolni szerintünk nem az ellenzék felelőssége, hanem a kormányé. Ezt hiányoljuk, ezt kérjük számon e helyett a kárt okozó paragrafus helyett. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki körök végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalások következnek. Először az írásban előre jel entkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Elsőként Szentkuti Károlynak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről; őt követi majd Szabad György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót. SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Ma itt már többen szóltak az önkormányzatokkal, az önkormányzatokat érintő intézkedésekkel kapcsolatosan.
