Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GÁBOR, az SZDSZ
2265 A másik kérdés, amiről röviden szeretnék beszélni, az oktatói léts zámleépítések problémája a felsőoktatásban. Azon sem szoktunk szakmai körökben vitatkozni, sőt még pártok is, ha erről beszélnek, nagy egyetértésben beszélnek arról, hogy ma túl sok az egyetemi, főiskolai oktató ahhoz képest, ahány diák jár ezekbe az intéz ményekbe. Ha a számokat nézzük, elképesztőek az adatok. Ha most nem az egyetemi, főiskolai oktatók számát, hanem az alkalmazotti számokat nézzük, egy egyetemi, főiskolai alkalmazottra, felsőoktatási alkalmazottra 1,52 hallgató jut. Ez azt jelenti, hogy maj dnem meg tudjuk valósítani azt a fantasztikus elvárást, ami "Minden állampolgár mellé egy rendőrt!" című, minden egyetemi polgár mellé lassan oda lehet állítani egy oktatót vagy egy adminisztrátort. Ez az adat mindenféle nemzetközi összehasonlítással szemb enáll. Ha csak a hallgatóioktatói arányokat nézzük, ezek az arányok ma Magyarországon az Állami Számvevőszék jelentése szerint egy a hathoz. Tehát minden egyes oktatóra hat hallgató jut. Mondjuk a tőlünk jóval "fejletlenebb" angol felsőoktatásban ez az ar ány egy a tizenhathoz. Jómagam tudok olyan budapesti egyetemi tanszékről, ahol a 30 oktatóra 27 diák jut. Ez is elég megalapozott és jó szám. A létszámcsökkentés tehát a felsőoktatásban azt hiszem, nem az a kérdés, amin általában vitatkozni szoktunk. Termé szetesen nagy kérdés, hogyan történjék ez a létszámcsökkentés. Itt nagyon komoly veszélyek lehetnek a sokak által fűnyíró elvnek minősített megoldások kapcsán. Hiszen ezek az adatok, amikről én beszélek, aminek eredményeképpen a magyar felsőoktatás iszonyt atóan drága, félelmetesen sokba kerül, az összehasonlítások alapján mondjuk az osztrák felsőoktatáshoz képest - elnézést - pontosan ugyanannyiba kerül egy hallgató, mint Ausztriában, vagy háromszor annyiba, mint mondjuk Portugáliában, és így tovább, sorolh atom az adatokat. Tehát a helyzetünkhöz képest indokolatlanul magas költségek megváltoztatása elkerülhetetlen. Az a kérdés, hogyan történik ez, még egyszer mondom. Én a magam részéről úgy látom, ennek a létszámváltoztatásnak egyik lehetséges útja, hogy a m inőség javítása érdekében programok mentén kezdődjön meg a főiskolákon és egyetemeken az alkalmazotti létszámok újragondolása. Igenis, meg kell azt gondolni, kelle, jóe ekkora létszám bizonyos egyetemeken, főiskolákon, mint ahogy más egyetemeken, főiskol ákon ezt már évekkel ezelőtt végiggondolták. Nagyon különbözőek az adatok. Vannak olyan egyetemek és főiskolák, ahol átlagban az arányok rosszabbak mint egy a hathoz, és vannak olyanok, ahol ennél sokkal jobbak az arányok. Féltve a felsőoktatást, a pénzügy miniszter úr figyelmét is fölhívnám arra, hogy itt nem egy egységes, minden felsőoktatási intézményre egyformán érvényesíthető leépítési rendszerről lehet szó, hanem egy árnyalt, a helyzetet, a tényleges helyzetet vizsgáló és ágazatonként, tehát felsőoktat ási típusonként vizsgáló megoldásra kell mindenképpen gondolni. Csak ez lehet, ami a felsőoktatás fejlesztését és ezzel az ország érdekét szolgálja. Azt gondolom, hogy egy ilyen létszámújragondolás talán végre lehetőséget biztosít ebben az országban arra is, hogy a fiatalabb oktatók és a doktoranduszképzésben résztvevők is szerepet vállalhassanak, szerepet vállaljanak a felsőoktatásban oktatóként, ezzel utat nyitva egy új korosztálynak a felsőoktatáson belül. Összességében úgy gondolom, hiszem, hogy a csom agnak a felsőoktatásra vonatkozó része egyrészt elkerülhetetlen, másrészt akár csak rövid távon, tehát egykét éven belül is azoknak a lépéseknek a szerves részét jelenti, amelyeket egyébként is meg akartunk hozni, amelyek a felsőoktatásban mindenképpen vé grehajtandók. Ennek megfelelően nemcsak egy szükségszerű negatív intézkedéssorozat kezdetét jelentik ezek a lépések, hanem a felsőoktatásfejlesztési törvény, a felsőoktatásfejlesztési koncepció megvalósításának első elemét. Még akkor is, ha ez a fejleszt ési törvény most csak egy országgyűlési határozat formájában fog elénk kerülni, de mindenképpen körvonalazva azokat a lépéseket, amelyek elkerülhetetlenek. Még egyszer mondom: azokat a lépéseket, amelyek ebben a két pontban - a tandíj bevezetésében és a fe lsőoktatásban egy
