Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
2243 Megköszönöm Lukovic s Éva vezérszónoklatát. Soron következik dr. Kis Gyula, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka, őt követi majd dr. Csehák Judit, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről. Megadom a szót dr. Kis Gyulának. DR. KIS GYULA JÓZS EF , az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm a figyelmet, tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum a kormány pánikcsomagjának politikai vitájában - a többi ellenzéki párthoz hasonlóan - azt hallotta a kormánytól és a kormány oldaltól, hogy érveket, ellenérveket kérnek. Most megkapják - mind tőlem, aki a vitatott csomag szociális, egészségügyi kérdéseivel foglalkozik, mind a többi képviselőtársamtól. Most nem a gazdasági alapokkal kívánok foglalkozni, ugyanis azt megtette előző szónokunk. A gazdasági részhez - nem közgazdászként - valóban csak annyit tudok mondani, hogy véleményem szerint a közmegítélés, a szakma megítélése szerint ez egy kétesélyes csomag: lehet, hogy belefullad a gazdaság, leáll a növekedés, de lehet, hogy meg teremti a stabilitást, a majdani növekedés feltételeit. A szakma felefele arányban megosztott, tehát azt lehet mondani, hogy a csomag beválásának annyi a valószínűsége, mintha egy forintost feldobnék, tehát statisztikailag ez egyáltalán nem jellemző valós zínűség. A második résszel, a család- és szociális támogatásokkal kapcsolatban azonban a teljes szakma teljes mértékben egységesen foglal állást, hogy ez biztosan nem válik be. Tehát van egy gazdasági alap, ami vagy igen vagy nem, és van egy, ami biztosan nem. A kettőt csomagban kaptuk meg, éppen ezért a kettőt valamelyest szembe kell állítani egymással. Mire alapozzák - nem az ellenzéki képviselők, hanem pártállástól függetlenül a kormány számára dolgozó szakértők, a kormányhivatalnokok az állami tudományo s műhelyek, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatóintézetétől a Közgazdasági Egyetemen át , hogy ez a szociális csomag így, ahogy van, rossz? Valószínűleg arra, hogy ismerik a kérdés szakirodalmát, ismerik a kérdés történetét. A rászorultságot h angsúlyozza a preambulum, amikor azt mondja, hogy ezen a módon elérhető, hogy a támogatások a valóban rászorulókhoz jussanak el. A rászorultság elve egy alapelv, amit az ellenzéki pártok is hirdetnek és vallanak, de mint minden alapelv, csak a legáltalános abb értelemben igaz. Alapelv az energiamegmaradás elve is, ezt senki sem vitatja. Ezen az elven működik például a rózsa, mert a fényenergiából anyagot állít elő, de az atombomba is, amely ezt fordítva csinálja, ugyanezen az elven. Tehát a rászorultság elfo gadása még nem jelenti azt, hogy a megvalósításban ne lehessenek homlokegyenest ellenkező hatások. A rászorultság ugyanis statisztikai fogalom, és mint minden statisztika, az egyénre egyáltalán nem alkalmazható. Ezért nyilatkozik úgy a szakma, hogy a rászo rultságot csak csoportértelemben, meghatározott kritériumok szerint kiválasztott csoportokra alkalmazhatóan illik használni: például a háromgyerekesek egy meghatározott rászorultsággal bírnak, a másik veszélyeztetett csoport a munkanélküliek, a fiatalok, a pályakezdők. Ez így teljes mértékben igaz, de abszolút nem igaz Kovács Jánosra. Ezt 1942 óta, a Beveridgejelentés óta alaptételként fogadja el az irodalom, a szakma, hogy az egyéni keresetek sokkal kevésbé tükrözik az élet minőségét, mint az egyéb jellem zők: a lakhely, a foglalkozási csoport, az iskolázottság, stb. (12.00) Ezért mondják, hogy a célzottság, tehát az, hogy az adott összeg, bármekkora legyen, azokhoz jute el, akik valóban a legjobban rászorultak, ez csak egy hibahatáron belül megvalósítható ; de a célzottság, a célba találás valószínűsége még mindig nagyobb, ha én egy csoportot célzok meg, mint ha egy egyént, mint ha az egyént próbálom valamilyen mértékszám szerint minősíteni, hogy rászorulte avagy sem. Ha bárki, a miniszterelnök úr, a pénzü gyminiszter úr, a népjóléti miniszter úr meg tudja mondani, hogy az egyéni rászorultság mivel mérhető, nagy esélye van a közgazdasági
