Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP
2229 A más ik ilyen szereplő a lakosság, amely normális körülmények között nagyobb megtakarítással rendelkezik, mint amennyi a hiteleinek összege. Ez Magyarországon is így van. Az a kérdés, hogy ezek a megtakarítások elegendő forrást jelenteneke a vállalkozások fina nszírozásához. Ehhez elegendő megvizsgálni a harmadik nagy szereplőt, az államháztartást, mely normális körülmények között akár nettó megtakarító is lehet, nevezetesen: megtakarításai meghaladhatják hiteligényét. Magyarországon ezzel kapcsolatban nem beszé lhetünk normális helyzetről. A magyar államháztartás hiteligénye lényegesen, százmilliárdokkal haladja meg megtakarításait. Ilyen körülmények között világos, hogy a forrás csak külföldi hitelfelvétel lehet. Ez egy dolog, tisztelt képviselőtársaim. Egy mási k dolog viszont az, hogy ezeket a forrásokat ezek a szereplők milyen arányban használják fel. Márpedig ha az államháztartás hiányait nem csökkentjük, akkor az a helyzet áll elő, hogy a külföldi hitelek sokkal inkább finanszírozzák magának az államháztartás nak a hiányát, mintsem finanszíroznák a vállalkozások működését. Az a jövedelemátcsoportosítás, melyet a stabilizációs intézkedéscsomag és a hozzá kapcsolódó kormányintézkedések tartalmaznak, éppen ezt a jövedelemátcsoportosítást szolgálják. Ezek után enge djék meg, hogy néhány szót szóljak ezekről a számokról. Ezek a célok akkor tudnak teljesülni, és akkor beszélhetünk a bevezetőben említett káros folyamatok megállításáról, ha az idén elérjük azt, hogy a költségvetési hiány 200 milliárd forint alatt marad, és elérjük azt, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 2,5 milliárd dollár alá megy. Ebben az esetben ez a hiány még finanszírozható, ebben az esetben a működőtőkebeáramlás még ellensúlyozni tudja a fizetési mérleg hiányát. Ennek érdekében ez az intézkedéscs omag három fő területre igyekszik hatást gyakorolni, beleértve az intézkedéscsomagba a kormányintézkedéseket is: Az egyik - és szerintem legmeghatározóbb intézkedés - a forintleértékelés és az importvámok növelése. Erről ugyan az MDF vezérszónoka úgy nyila tkozott, hogy jószerivel a kormány mást nem is tett, mint ezt az intézkedést bevezette. Ezzel kapcsolatban azonban nekem egy régi sportkritika jut eszembe, mely Deák Ferencet, az egykori örökös gólkirályt illette. Egyik meccse után a kritikusok azt vágták a fejéhez, hogy azon az ominózus meccsen hat gólján kívül az égvilágon semmit nem csinált. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha az egész intézkedéscsomag semmi másból nem állna, mint ebből a két elemből, már akkor is igen drasztikus hatásokat könyvelhetünk e l. Ezeknek a hatásoknak egy része pozitív, egy más része negatív, jól illusztrálva azt a régi tételt, miszerint egy gazdaságpolitikai eszköz egyszerre jelenthet megoldást egy adott probléma kezelésére és egyszerre szülhet új problémákat. (10.50) Azt, gondo lom, nem kell magyaráznom, hogy a folyó fizetési mérleg hiányára ez az intézkedéssorozat pozitív hatást gyakorolt. Van még egy következménye is, nevezetesen: az import drágítása nemcsak egyszerűen egy pénzügyi technika arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a folyó fizetési mérleg hiányait csökkentsük. Ez egyúttal egy olyan eszköz is, amellyel a hazai ipart, a hazai termelést védhetjük. S ha úgy tetszik, az intézkedéscsomagnak ez a része akár a nemzeti ipar és a hazai mezőgazdaság védelmeként is felfogható. Ugyanakkor ez a két intézkedés az, amelynek az egyik negatív következménye az idei folyamatokban szintén számottevő - ez pedig az infláció. Az infláció ugyanis nemcsak azért jelent problémát, mert mindannyiunk életét megkeseríti, amikor a boltban vásárolun k, hanem azért is problémát okoz, mert érinti a vállalkozási szférát, s érinti a költségvetés kiadásait is. Márpedig az egy alapvető kérdés, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a vállalkozók milyen kamatterhek mellett juthatnak hitelhez, s az is egy alapvető kérdés, hogy a költségvetés kamatkiadásai milyen értéket érnek el. Tudniillik adott esetben, ha az infláció elszabadul, akkor előállhat egy olyan helyzet, hogy
