Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - Az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FILLÓ PÁL (MSZP):
2049 vizeinket ne szennyezzük, hogy a cs atornarákötésre egy kis inspirálás legyen az önkormányzatok részéről, amit a törvény is támogat. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen, képviselő úr, de szeretném megjegyezni, hogy az Országgyűlés, amikor majd szavaz, megismeri azt, hogy a környezetvédelmi bizottság melyik módosító javaslatot támogatja és melyiket nem. Ezt csak úgy közbevetőleg mondom. Kérdezem, óhajte valaki az ajánlás e pontjához szólni. (Nincs jelentkező.) Nem. A részletes vita e szakaszát lezárom. Az ajánlá s 5., 8., 9., 10., 11. és 12. pontjai a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. A 10. ponthoz tartalmában kapcsolódik a 25. pontban lévő indítvány, ezért a Házszabály megfelelő szakasza értelmében indítványozom ezek együttes tárgyalás át, ha az Országgyűlés ezzel egyetért. Aki egyetért vele, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Ez is többség. Megkérdezem, kíváne a felsorolt ajánlásokhoz szólni valaki. Filló Pál képviselőtársunknak adom meg a szót. FILLÓ PÁL (MSZP) : Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Elnök Úr! Amikor megkaptam az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvényjavaslatot, amely a kötelező helyi szolgáltatások jogszabályi keretét hivatott megteremteni, elcsodálkoztam. Elcsodálkoztam azért, mert nem ér tettem, hogy miért maradt ki ebből a csomagból a kéményseprési tevékenység szabályozása, amely pedig szorosan szintén e törvény tárgykörébe tartozik. Ennek okait ugyan nem tudjuk, de Kalmár Péter képviselőtársammal közösen benyújtott módosító javaslatainkk al a szabályozás egységét megteremthetjük. A részletes vitában módosító indítványaink rövid indoklását ismertetném. Tudjuk azt, hogy a kéményseprőipari tevékenység élet- és vagyonbiztonsági, illetve megelőző tűzrendészeti feladatokat lát el a kémények elle nőrzése, vizsgálata és tisztítása során. Sajnos az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhattunk olyan halálesetekkel is járó tragédiákkal, amelyek a kémények nem megfelelő állapotából vagy helytelen használatából következtek be. A polgárok élet- és vagy onbiztonsága nem lehet piaci kategória. Nem piaci kategória ez a szolgáltatás például Németországban, Ausztriában sem, ahol pedig a vállalkozások kemény versenye jellemzi a piaci feltételeket. Ott a kéményseprőipar kiegyensúlyozott, stabil törvény által sz abályozott keretek között végzi munkáját. Az ottani törvények az önkormányzatok tevékeny közreműködését írják elő a kéményseprőipartestület érdekvédelme mellett, évszázadok alatt kialakított szigorú szakmai, etikai követelményrendszerrel, és az adott műkö dési terület ellátásáért való kizárólagos felelősséggel. Ezt az úgynevezett mesterkörzeti rendszert egyébként a magyarországi szabályozás egészen az 1949. évi államosításokig magáénak vallotta. A kéményseprő szakma egyébként történetileg visszatekintve is részletes jogi szabályozás alatt állt. Ez a szabályozás kiterjedt az erkölcsi elvárásokkal is megerősített szakmai előírásokra. Tartalmazta a munka elvégzésének kötelezettségét az egyik oldalon, a másik oldalon viszont a kéményt használó tűrési kényszerét, vagyis azt, hogy a kéményseprőt a tulajdonos ingatlanjára beengedje és a munka elvégzését biztosítsa. Ezt a kötelezést jelenleg egy többször módosított ÉVMrendelet mondja ki. Tisztelt Ház! Az ingatlantulajdonos jogainak részleges korlátozását az Alkotmán ybíróság 58/1994. számú, a kéményseprőipari tevékenység ellátásával kapcsolatos határozatában is elismeri. Idézem: "A tulajdonhoz való jog nem korlátlan, a tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekeire. Az Alk otmánybíróság alkotmányosnak találja a jelenleg érvényes miniszteri rendeletnek a tulajdonhoz való jogot az élet- és vagyonvédelem, vagyis a közélet érdekében korlátozó elveit." A szabályozás szintjét azonban, annak tárgyára tekintettel - ideértve a
