Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
2015 elsőfokú ítélet, hiszen a bíró is tévedhet, esetleg olyan bizonyítást, amelyet a fél elégségesnek gondolt, nem tart elégségesnek, és még sorolhatnám. Ennél az elsőfokú eljárásnál ezt a bizonyítási lehetőséget nagyon veszélyes le zárni, és azt hiszem, sokkal inkább arra ösztönözne, hogy a felek túlbizonyítsanak az elsőfokú eljárásban, sokkal több fölösleges tanút jelentsenek be, esetleg fölöslegesen kérjenek szakértőt egyszerűen azért, mert másodfokon már nem lesz rá lehetőség. Ugy anakkor még nem tudja, hogy mi lesz a bírói ítélet, tehát egy kicsit megelőlegezi azt, hogy "nem tudom, mi lesz a döntés, valamit kell csinálnom; hátha rossz lesz, tehát bejelentek fölöslegesen bizonyítékokat," bár úgy érzi, hogy már elég lenne. Egy ilyen merev szabály, amely a jelenlegi bírói mérlegelési lehetőséget - hogy döntsön, hogy elrendelie a bizonyítást vagy sem - korlátozná, eleve lehetetlenné tenné, hogy a bíró ilyen esetekben bizonyítást rendeljen el, azt hiszem, nem jó. Ez pontosan az ellenkez ő hatást váltaná ki, mint amire a törvényhozó gondolt. Egy másik alapelvvel kapcsolatosan is gond van. A törvényjavaslat nagyon szimpatikus eleme, hogy az állami paternalizmust, az atyáskodást - azt, hogy a bíró biztosan okosabb, mint a fél - mellőzi, és l ehetőség szerint a bíró csak az egymással szemben álló felek közötti valódi bíróvá válik. Ahogy Hack Péter nagyon szemléletesen beszélt erről a legutóbbi tárgyalási napunkon, a futballbírónak nem kell gólt lőni. Valóban, a bíró ilyen szerepre korlátozódna túlnyomórészt, azonban a törvényjavaslatnak van olyan eleme, amelyik új atyáskodást, új paternalista elemet hozna be, különösebb indokoltság nélkül. Arra gondolok, hogy eddig a felperesnek jogában állt - és jogában áll most is természetesen , hogy kérhess e: "én nem akarok elutazni egy tárgyalásra, messze van, esetleg 4500 kilométert kellene utaznom, a munkahelyemen nem néznék jó szemmel" - meg minek? Mondjuk ha megtámadok egy végrendeletet, csatolok a keresetlevélhez három írásmintát, amellyel igazolom, h ogy az az aláírás nem származhatott az örökhagyótól, rendeljenek el szakértőt, miért menjek el ehhez? De sok más ilyen ügyet mondhatnék, például ha egy kisajátítási perben valakinek az ingatlana az ország túlsó végén van, és kéri, hogy a bíróság rendeljen ki szakértőt a forgalmi érték megállapítására, miért menjen el ehhez? Az ügyek nagyon nagy része ilyen. Tételezzük fel, hogy a felperes józan ésszel gondolkodik, tételezzük fel, hogy egy felnőtt ember, aki tudja, hogy mikor célszerű elmennie - hiszen azért jogaitól fosztja meg magát, ha nem megy el egy ilyen tárgyalásra - és mikor nem érdemes elmennie, mert ez neki csak pénzkidobás, mert a munkahelyén ferde szemmel néznének rá, hogy sokat hiányzik, és folytathatnám. Úgy gondolom, hogy az a csomag, amely a h atályon kívül helyező rendelkezések körében kötelezővé tenné azt, hogy meg kell jelennie a felperesnek vagy legalább a képviselőjének ezeken a tárgyalásokon, indokolatlan. Az élet nem indokolja, hogy ilyen korlátokat kelljen felállítani, éppen ezért nekem az a javaslatom - többek között az egyik módosító indítványomban , hogy erre ne kerüljön sor. Szeretném jelezni azt is, hogy a bevezetőben már említettem: nagyon hasznos szellemi tőke gyűlt össze mind a megyei bíróságok polgári kollégiumainak állásfoglalá saiban, mind a Legfelsőbb Bíróságnál, mind pedig akár az egyéb jogalkalmazó szerveknél. Lehetséges, hogy vannak még olyan gondolatok, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy a bírósági eljárások gyorsabban folyjanak. Mondok egy példát. Például rendelkezésemre áll a Zala megyei bíróság polgári kollégiumának javaslata arról, hogy célszerűtlen minden gazdasági pert a megyei bíróság székhelye szerinti bíróságon tárgyalni - minek. A polgári törvénykönyv egységes, a polgári perrendtartásban már nincsenek speciális sz abályok, a gazdálkodók köre nagyon nagy mértékben kiszélesedett; magánszemélyek szerepelnek a gazdasági életben, és esetleg egy nagy megyében 100150 kilométert kell utazniuk azért, hogy egy egyszerű ügyben elmehessenek a tárgyalásra, hiszen a megyei bírós ág székhelye szerint kell ezekben az ügyekben eljárni.
