Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ):
1932 DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A változatosság kedvéért most sem tudom másként kezdeni, mint már néhányszor, hogy a nevem alatt megjelent felirattól függetlenül az Agrárszövetség véleményét fogom elmondani a kormány stabilizációs programjával kapcsolatban a rendelkezésemre álló öthatperces keretben. Azzal szeretném folytatni, hogy az önök által is ismert okok miatt az Agrárszövetség egy nagyon sajátos helyet foglal el a magyar politikai életben. H at éve jelen van a politikában, azóta mondja a véleményét. Általában egykét képviselővel jelen van azóta a magyar Országgyűlésben, de igazából soha nem volt olyan helyzetben, hogy lényeges dolgokba bele tudott volna szólni. A jelen helyzetet még bonyolítj a, hogy az egyetlenegy agrárszövetséges képviselő - aki ebben az esetben én vagyok - most a kormányzati kerítésen belül foglal helyet, de ez a helyzet ezzel együtt sem jelent kormányzati pozíciót. Összességében tehát úgyis mondhatnánk, hogy az előttünk fek vő beterjesztett programba az Agrárszövetségnek túlzottan sok beleszólása nem volt. Most az a lehetőség adódik, hogy az Agrárszövetség vagy csendben marad és hivatkozik arra, hogy hajtsa végre az, aki kitalálta, vagy pedig csatlakozik azokhoz az ellenzéki képviselőkhöz, akik elég harsányan bírálják ezt a beterjesztett elképzelést. Az Agrárszövetség nem csatlakozik egyik variációhoz sem, hisz véleménye volt mindig és van ma is a kialakult helyzetről. Ennek fő oka az, hogy az Agrárszövetség ugyan sok mindent elvesztett az utóbbi időben, de a realitásérzékét, a józan ítélőképességét nem. Az Agrárszövetség látja, hogy nagyon sok gond, nagyon sok probléma, nagyon sok feszültség halmozódott fel ebben az országban, és mindenképpen tenni kell valamit annak érdekében , hogy ezt a folyamatot megállítsuk. A dolgok tehát nem mehetnek tovább úgy, ahogy eddig, valamit mindenképpen tenni kell! Legfeljebb azon háboroghat az Agrárszövetség, hogy miért nem korábban történtek ezek a lépések. Miért nem a korábbi kormányok tettek hathatós intézkedéseket azért, hogy ne jusson ilyen helyzetbe az ország? Az Agrárszövetség egyetért azzal, hogy az államháztartáson mindenképpen változtatni kell és meg kell kezdeni a reformot. Egyetért azzal, hogy a költségvetés hiányát mindenképpen csökk enteni kell. Egyetért azzal, hogy a feketegazdaság ellen fel kell venni a harcot. Egyetért azzal, hogy a privatizációs visszaéléseket meg kell szüntetni, hogy az égbe törő végkielégítéseknek véget kell vetni. Egyetért azzal, hogy a rászorultakat mindenképp en támogatni kell, és meg kell akadályozni az ország két részre szakadását, a középosztály menthetetlen lecsúszását. Azt hiszem egyébként, ezek a célkitűzések nemcsak az Agrárszövetség programjában szerepeltek, hiszen nem ismerek olyan politikai szervezete t, amely a választási kampányban ne harsogta volna teli torokból ezeket a szavakat. Az Agrárszövetség országos választmánya éppen ezért a legutóbbi ülésén úgy foglalt állást, hogy az Agrárszövetségnek nem érdeke a kormány sikertelensége, hisz e program meg valósulása legalább esélyt ad arra, hogy elmozduljon az ország a jelenlegi rendkívül nehéz, katasztrofális helyzetből. Éppen ezért az Agrárszövetség tudomásul veszi a programban megfogalmazottakat, és őszintén szurkol a kormánynak, hogy sikerüljön megvalós ítani ezt a programot. Ugyanakkor aggodalmának is helyt ad, amikor kifejezi azt a véleményét, hogy nem tartja túlzottan szerencsésnek azt az előterjesztési módot, ahogyan március 12én ez a társadalom elé lett terjesztve. De aggodalma van olyan szempontból is, hogy a társadalmi párbeszéd rendkívül leszűkült az utóbbi időben, és ezt mindenképpen veszélyesnek tartja. Kevés az információnk, de - és azt hiszem, ebben egyet kell értenünk az ellenzéki képviselőkkel - ha több információt kaptunk volna, ha a hatásv izsgálatokat megfelelő időben eljuttatták volna hozzánk, akkor talán ma kevesebb lenne a kérdőjel. Nem aggódnának annyira azért, hogy vajon valóban a rászorulók fogjáke kapni a megfelelő támogatásokat. Nem aggódnánk amiatt, hogyan élik meg vajon ezt a hel yzetet a fiatalok, a diákok, a nyugdíjasok, az idősek, a ma is rendkívül nehéz helyzetben lévő iskolák, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatok. És aggódik
