Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1920 elé tártam, akkor én visszaemlékeztem Kovács László akkori külügyminiszterhelyettesnek az ügyvédi kamarában tartott előadásaira, abból idéztem, ige n tisztelt miniszter úr. Az, hogy önnek ma már ez nem tetszik, ez érthető. A másik: önnek tökéletesen igaza van abban, hogy a kisgazdapártot mulasztás terheli azért, mert nem nyerte meg az 1990. évi választásokat. Sőt még nagyobb mulasztás terheli, mert az 1994eset sem nyerte meg. (Derültség.) Ígérem miniszter úrnak és miniszterelnök úrnak is, a '98asat megnyerjük, és akkor mi majd megmutatjuk, hogy lehet az országot ebből a helyzetből kivezetni, amelybe önök taszították. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jo bb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a vidám hangulatban kénytelen vagyok emlék eztetni arra, hogy a kormány március 12ei intézkedéseit a magyar lakosság 66 százaléka felháborodással fogadta. Ha az ellenzék hangot ad ennek a felháborodásnak, ezt azt hiszem, kár uszításnak minősíteni, mint ahogy megtörtént ebben a Házban. Uszító hatás ú egyébként nem az élesen fogalmazott ellenzéki kritika, hanem a pökhendi, az ifjúságot kioktató, zsebre dugott kézzel elmondott miniszteri beszéd. Nem személyes támadás ez, mert rögtön hozzáteszem, nagyon jólesett és örömmel nyugtázom azt a hangot, amelye t pénzügyminiszter úr ma használt. Ezen a hangon, azt hiszem, hogy lehet és érdemes tárgyalni. (Zaj.) Elhangzott az, hogy deficites ország vagyunk. Talán én egy másik megnevezést is említek: egy kicsit sodródó ország, kompország vagyunk, hiszen most is oly an állapotban kerül sor intézkedéscsomagra, hiányolják egyes ellenzéki képviselőtársaim a kitörési pontokat. Én hiányolom azt a térképet, amelyhez hozzá kell igazítani a kitörés helyeit. Hova is akar menni az ország? Modellváltásról beszélünk úgy, hogy ad hoc ötletekkel próbálunk itt, ott, amott változtatni a fönnálló rendszeren. Egy társadalompolitikai modellt, egy társadalombiztosítási modellt elveiben először le kell tárgyalni. El kell dönteni, milyen típusú társadalombiztosítást akarunk, mit adunk fel a meglévőkből, mit vállalunk az újakból. Oda kell figyelni, hogy a sokak által imádott Amerikában éppen megbukott az az egészségbiztosítás, amely kívül rekeszti a nemzet mintegy 10 százalékát ezen a rendszeren. Ezeknek a kérdéseknek az elvi tisztázása nélkü l a hályogkovács biztonságával nagy merészség hozzányúlni az alapvető ellátórendszerekhez. Mi ez a 170 milliárdos csomag, amelyről most szó van? A kamatterheknek fele, vagy ha az újabb számokat veszem, egyharmada!? (11.00) (Jegyzők: dr. Kávássy Sándor és S asvári Szilárd) Meg tudjae ez oldani a 4311 milliárdos államadósságot? Nyilvánvalóan nem. Az ez évi GDP 3,3 százalékáról van szó. Akkor miért ez a tüntetésekre vezető, a lakosság gondolkodását alapvetően megváltoztató, a kormány heveny hanyatlását kiváltó felháborodás? A bizalom az ismételten be nem tartott ígéretek miatt elveszett. A kormány elherdálta bizalmi tőkéjét. Ilyenkor nagy kísértés előtt áll minden kormány, kilép a jogállamiság kereteiből, és megpróbálkozik a puhább vagy a keményebb diktatúra es zközeivel. A diktatúra sajátos eszközei közé tartozik a megfélemlítés. Elég bejelenteni 15 százalékos leépítést, s az érintettek máris meghúzzák magukat. Egy diktatúra természetesen nem a haláltáborok felállításával kezdődik, de az első lépések között péld ául ott lehet a normatív szabályozások helyett a kézi vezérlésre való áttérés. És népjóléti miniszter urunk éppen tegnap tett hitet ilyen kórházfinanszírozás mellett. A kórházfinanszírozás reformjának első évében 7 és fél ezer ággyal kevesebb működött a re form hatására anélkül, hogy ebből különösebb feszültség keletkezett volna, de nem központi íróasztaloknál találta ki valaki, hogy hol melyik ágyat kell megszüntetni, hanem a
